Újraindultak a nagy óceánjárók, de sokan félnek a járványveszélytől

A járatok például a veszélyesnek mondott Velencében nem állnak meg, akaratlanul is megvalósítva ezzel a város régi tervét, mely szerint kitiltaná a nagy tengerjárókat a területéről. A hajók egyelőre elsősorban európai útvonalakon közlekednek, és ezen kívül is csak az EU által jóváhagyott országok területeit érinthetik.

A hajók új biztonsági szabályai szerint az utasok csak a hajótársaság által szervezett, vezetett kiránduláson vehetnek részt, és nem hagyhatják el a csoportot. A szabály célja, hogy korlátozza az utasok és a kikötővárosok lakosai közötti érintkezéseket, ezzel is csökkentve a fertőzésveszélyt.

A biztonsági szabályok szigorúak: felszállás előtt tesztelik az utasokat, és a hajón csak maszkban közlekedhetnek. A lázukat naponta mérik.

Máris beszámoltak egy esetről amikor az utasok városnézésre indultak Nápolyba, ám elhamarkodottan leváltak a csoportról, hogy önállóan fedezzék fel a várost. A családot ezután már nem engedték vissza a fedélzetre.

A koronavírus gyors terjedésében a sok ezer utast szállító óceánjáróknak kulcsszerepük volt. A leghíresebb gócpont a Diamond Princess volt, itt több mint hétszázan fertőződtek meg, közülük 14-en bele is haltak a betegségbe.

Az óriási profitot termelő utazások nagyban felelősek a turisták özönéért és az egykor kellemes turistacélpontnak számító városok tönkretételéért. Az óceánjárók károsítják a környezetet, hirtelen zúdítanak ki egy iszonyú embertömeget a nem erre kitalált európai városok központjába és látványosságaihoz, ráadásul a behemót hajók egyre gyakrabban okoznak baleseteket.

Hosszabb távon máris az iparág hanyatlását jósolják a szakértők. Mindenekelőtt az egészségügyi kockázatok miatt, amelyek eddig is megvoltak, de igyekeztek elhallgatni őket.

Sok turista számára mindeddig ezek a körutazások jelentették az ideális nyaralást. Allinclusive büfé és gyönyörű tájak, a lehető legkisebb kényelmetlenségek révén. Csakhogy ezek a hatalmas tengerjáró hajók , ezek az úszó városok mindig is valóságos inkubátorai, keltetőházai voltak a fertőző betegségeknek.

A mikrobiológia laborok az elmúlt évtizedekben több ezer gyomorfertőzést, E-coli és norovírus fertőzést diagnosztizáltak az óriáshajók fedélzetén. Az influenza és a bárányhimlő is meglehetősen gyakori ezeken a hatalmas cirkálókon. Tavaly májusban például kanyarójárvány tört ki a szcientológusok körutazásán.

A tengerjáró hajók egyértelműen növelik a fertőzés kockázatát – részben a fedélzeten lévő egymáshoz közeli kabinok miatt, részben az utasok, részben a személyzet fegyelmezetlensége miatt. Ráadásul a személyzetet gyakran veszélyes spórolásra kényszerítik, például arra, hogy többször is felhasználja ugyanazt a mosogatóvizet. A betegségeket gyakran maguk az utasok titkolják el, attól tartva, hogy a hajóorvosok nagyon magas tarifája túlságosan megterheli a pénztárcájukat.

Ráadásul az óriási motorok okádta füst miatt a hajók körüli levegőminőség gyakran nem különb, mint amit Pekingben és Santiagóban mérnek. A tengerjáró hajók füstje azonban nem csak az utasokat érinti. Egyetlen tengerjáró hajó napi káros anyag kibocsátása körülbelül annyi, mint 1 millió autóé. Hajózáskor az utasok „ökológiai lábnyoma megháromszorozódik”.

Ráadásul az óriáshajók elképesztő mennyiségű szennyező anyagot bocsátanak az óceánba. Ugyan ki, melyik állam nevében ellenőrizné őket? Kiengedik a szennyvizet, vízbe dobják a szemetet és a kéntartalmú üzemanyag-hulladékokat – néha még a nemzeti parkok védett vizein is.

Miért is ne tennék? Ha a parti vizeken tetten érik őket, nevetve kifizetik a több milliós bírságokat is. Az iparág 19 milliárd dolláros éves bevételt vág zsebre, lényegében adómentesen. Három nagyvállalat uralja a globális hajózási piac 70% -át, ezek mindegyike olyan országokban van bejegyezve, ahol gyakorlatilag nincs adó.

A hatalmas profitot az is hizlalja, hogy a hajókon foglalkoztatottak többnyire a legszegényebb országokból származnak. Az iparág korábbi hatalmas nyeresége ellenére az átlagfizetés nem több, mint havi 600 dollár.