Tésztamágus: Őrület, mit művel a konyhában ez a magyar nő

Elképesztő színekben pompáznak a Tata környékén élő Elek Zsanett saját készítésű házi tésztái. Lila, zöld, fekete, narancs, piros, sárga és ki tudja még hányféle meghökkentő árnyalatban kelletik magukat, méghozzá a legkülönösebb formákban.

Akad olyan tészta itt, amelyik úgy néz ki, mint egy rikító virágcsokor, míg egy másik típus leginkább a galaxisra emlékeztet. Öröm nézegetni a sok különös ételnek valót! Micsoda fantasztikus képzelőerő, szenvedély és megszállottság hívta életre ezt a sok csodát!

Őstészta: az meg mi?

Ha belegondolunk, a tészta az egyik legegyszerűbb étel, ami az ember tányérjára kerülhet, ám Zsanettnél nem létezik egyszerű kivitel. Itt mindegyik tészta valóságos műremek, olyan, mint egy szépen megkomponált szimfónia, vélhetően muzsikálnak is a tányéron.

A száraz szálakból valamiféle energia árad, talán nem véletlen, hogy készítőjük őstésztának hívja portékáját. „Ebben a névben minden benne van, amit képviselek. Eredet, hagyomány, egység, tisztaság, kötelesség az utódainkért, egy szebb élhetőbb jövőért… Értelemszerűen soha nem tennék ételfestéket a tésztákhoz, nálam minden természetes!” – magyarázza a kétgyerekes anyuka, akinek meggyőződése, hogy a modern világban túl sok rossz élelmiszert eszünk, minden tele van adalékkal, az emberek ettől betegszenek meg. Ő maga saját életvitelével és az őstészta révén szeretne ezen változtatni.

„Nálunk úgy eszik a család, ahogy régen ettünk. Kerüljük az ipari élelmiszereket, így egészségesebbek maradunk, a gyerekek úgy nőttek fel, hogy a gyógyszereket szinte csak hírből ismerik” – mondja Zsanett, aki magáról szinte alig mesél. „Hányattatott gyerekkorom volt, igazából nem is tudom, minek készültem. Az viszont tény, hogy a kereskedelemben kötöttem ki és jó érzékkel találtam meg mindig a piaci rést.”

Biztosan őrült vagy, ez lehetetlen!

Zsanett temperamentumát tökéletesen leképezi egy múltból fölemlegetett vidám sztori: „Fiatal koromban nagyon vágytam egy menő cipőre, de persze nem lehetett kapni. Ezért szétbeleztem egy régit, majd szétvágtam a farmeromat, mert abból képzeltem el a felsőrészt. Itt megállt a tudomány. Az alapanyagokkal bekopogtam egy cipészhez, és arra kértem, tanítson meg az összeállításra. Az öreg annyit mondott, hogy bizonyosan őrült vagyok és ez lehetetlen. De mégis megmutatott néhány fogást, én pedig összeraktam a cipőt, amit imádtam! Később létrehoztam egy saját cipőkészítő gmk-t! Aztán pláza igazgató lettem Debrecenben, majd Tatabányán. Végül is jó munkák voltak ezek, de a bennem szunnyadó spirituális énemnek kevés. Aztán történt valami…”

Sikításélmény az asztalnál

Zsanett elkezdte megvariálni a házi tésztát. Véletlenül. Először fokhagymát tett az alapba, amit aztán nyújtás után kifőzött és olvadt vajon megforgatott. Huhhh… A család összes tagja odáig volt, meg vissza az ötletért. Utána a medvehagyma következett, majd az újhagyma, a petrezselyem, és mindenki kapaszkodjon meg: a banán.

„Ez utóbbit vaníliasodóval ettük. De mindegyik izgalmas kísérlet volt, és mindegyiket imádtuk. Egy barátunk hívta fel rá a figyelmemet, hogy akár komolyabban is vehetném furcsa hobbimat, szerinte ugyanis varázslat, amit a tésztákkal művelek. Fellelkesedtem és még több verziót próbáltam ki. Jött a cékla, a spenót, a lila káposzta, a csalán… egyre vadabb dolgok.”

Az elkészült bizarr tészták annyira finomak lettek, hogy aki megkóstolta, legszívesebben sikított volna az asztalnál. Zsanett azt mondja, ez az eredeti és tiszta alapanyagok miatt van: hogy rendes a liszt, hogy a tojást kapirgálós tyúk tojta, no és hogy a zöldségek sem a multiktól érkeznek hozzá. „Ezek a tészták kézzel készülnek, az én kezemmel, és a legnagyobb szeretettel!

Pontosan úgy csinálom, ahogyan azt nagyanyámtól láttam. Az ő hagyományát követem. Minden, ami régi, az ős, és minden, ami ős, az a múlt. A múlt pedig meghatározza a jelenünket! Azt hiszem, a bennem élő őserő tört őstésztaként e világra. Most még hobbi, de mindent megteszek azért, hogy a hivatásom legyen…”