Õszinte vallomást tett a bűnbánó Stohl András

"Már reggel tudtam, hogy az egy „különleges” nap, mert meg voltam bolondulva. A Nemzeti Színházban voltam, akkor volt a Park utolsó előadása, és én már alatta elkezdtem „hülyéskedni” - kezdte Stohl András, aki részletesen mesélt arról a napról, amikor bódult állapotban súlyos balesetet okozott 2010. május 7-én, Fót határában.

A súlyos baleset előtt éppen azt firtatta kollégáinak, hogy a sajtóban össze-vissza beszélnek róla, többekkel össze is veszett.

"Először Pindroch Csabán próbáltam ki. Ezután Schell Judithoz mentem oda, és megkértem: ha legközelebb újságíróval beszél, csak azt mondja el rólam, ami tényleg megtörtént. Hiába bizonygatta, hogy nem mondott semmit, ezt odáig vittem, hogy Juci zokogógörcsöt kapott, és azt ismételgette: „Nem mondtam senkinek semmit!” - emlékezett vissza a színész, aki folytatta az önvallomást.

"Az a baj, hogy én ezt ilyenkor nem tudom abbahagyni. Végül, amikor megmondtam Jucinak, hogy csak hülyéskedtem, meg akart verni, kergetett a színházban. Ebből a hülye viselkedésből lett végül az, hogy hajnalban nekimentem egy másik autónak. Engem nem a siker taszított az ökörségeimbe, hanem az irdatlan mókuskerék, amibe belehajtottam magam azzal, hogy semmire sem tudtam nemet mondani, és ennek vagy baleset, vagy baleset és börtön lett a vége."

A lányaim és az aktuális párom nem szeretik ezt a viccemet, de azt szoktam mondani, egy tíz- tizenkét éves hajtás végén vagy kórházban vagyok, vagy börtönben pihenek öt hónapot

- magyarázta, majd hozzáfűzte, hogy a nehéz időszakoknak mégis volt egy pozitívuma:

Tőlem senki sem fordult el! Mindenki azt mondta: „Hülye vagy!”, de nem fordultak el!