Ezt mondták a Hableány balesetének szemtanúi - megrázó

Két héten át, amíg a május 29-i tragédia után a Hableány a Duna mélyén pihent, folyamatosan kihallgatták a rendőrök az összes tanút, aki aznap a közelben volt. A Viking személyzete és utasai mellett kikérdezték a közelben tartózkodó hajók kapitányát, matrózait, de még a parton álló szemtanúkat is. A %Ripost% megszerezte a tanúvallomások több mint 300 oldalas leiratát, és döbbenetes részleteket találtunk benne.

„Sikítottam és hátrarohantam, én szóltam a kapitánynak” 

A baleset idején a Viking Sigyn fedélzetén több turista is nézelődött. Épp akkor haladtak el a Parlament előtt, fotózkodtak, videókat készítettek. Jana U. a sógorával, William B.-vel gyönyörködött a páratlan budapesti panorámában, amikor felfigyeltek a Hableányra. 

„Láttuk, hogy a hajónk mellett szinte párhuzamosan jött egy kis hajó. Közeledett hozzánk. Én azt hittem, hogy összeütközünk, aztán lepattan rólunk. Ám az ütközés után a kis hajó oldalra billent, aztán azonnal a nagy hajó alá került. Én sikítottam egyet, és hátrarohantam a kapitányért” – emlékezett vissza a vallomásában.

„A sógornőm először csak a kapitányig rohant el, ő szólt neki, hogy elütöttek egy hajót”

– vallotta William B.

Többen beszámoltak róla, hogy látták, ahogy a Viking maga alá gyűri a Hableányt: a kis hajó a monstrum egyik oldalán eltűnt a vízben, majd a másik oldalán előbukkant, mielőtt a Duna mélyére süllyedt volna.

„Láttam, hogy egy személyt visz, sodor a víz”

Ugyanebben a pillanatban F. Sándor matróz épp a kabinjában öltözött át, mivel a munkaruhája vizes lett az indulásnál. A kabinja ablaka 30-40 centire volt a víz felszínétől, és amikor kipillantott, embert látott a vízben.

„Láttam, hogy egy személyt visz, sodor a víz, hallottam, hogy sikoltozik. Ezek után csak egy nadrágot rántottam magamra, és azonnal mentem a mentőcsónakhoz, hogy vízre tegyem. Futás közben kiabáltam, hogy „Ember a vízben!” A két gépész kollégám segített leereszteni a csónakot, hoztunk mentőmellényt, és ekkorra már a matróz kollégám is megérkezett.” – ecsetelte a vallomásában. 

A két matróz úgy kezdte el menteni a vízből az embereket, hogy fogalmuk se volt arról, hogy az ő hajójuk sodorta bele őket.

„Levettük róla a ruháit és próbáltuk megnyugtatni”

A környéken lévő összes hajó legénysége mentésbe kezdett. A zord időjárási viszonyok miatt életveszélyt vállaltak: volt olyan kapitány, aki jegyzőkönyvbe mondta, hogy egy idő után felhagyott a kereséssel, mert nem akarta tovább kockáztatni a matrózai életét. De olyan megrázó esetekről is beszámolnak, amikor hiába próbálták, csak a saját életük veszélyeztetése vagy egy újabb ütközés árán tudták volna megközelíteni a Dunába esettet, így tehetetlenül kellett nézniük a vízben sodródó, még élő embereket.

Volt, akinek szerencséje volt, például annak az asszonynak, akit a Halászbástya hajó mellé sodort a víz. Õt könnyen ki tudták húzni, a mellette mentőmellényben úszó, alélt ember viszont elsodródott.

„Levettük róla a ruháit és próbáltuk megnyugtatni. Sokáig sokkos állapotban volt, sírdogált. Érdekes angolsággal a húgát és az unokatestvérét kereste, akikkel együtt estek bele az egyik pillanatról a másikra a vízbe”

– elevenítette fel egy szemtanú. További vallomásokat és drámai részleteket a %Ripost% csütörtöki számában talál.

Ha kíváncsi vagy a többi vallomásra, újabb megrázó részleteket találsz a Ripost csütörtöki számában! Keresd az újságárusoknál!