Détári Lajos: Nem nekem kell elmondanom, mi történik itthon

Détári Lajos nagyon szurkol jó barátjának, Marco Rossinak, a válogatott szövetségi kapitányának, és a jövőben gyerekekkel szeretne foglalkozni. Az 55 éves korábbi világválogatott a %RIPOST%-nak mesélt a terveiről.

- Tényleg nem követi az NB I-t?

- Nem vagyok benne a futballban – felelte Détári. - Nem hiszem, hogy nekem kellene elmondani, mi történik itthon. Inkább mondják el azok, akik benne dolgoznak. Nekik kell számot adni arról, miért tart itt a magyar labdarúgás.

- A válogatottat sem nézi?

- Marco Rossival nagyon jó viszonyban vagyok, játszottunk egymás ellen, és a kapcsolat megmaradt. Neki nagyon drukkolok! Nehéz dolga lesz, mert a kulcsemberei jelenleg sorra kiszorulnak a csapataikból, nem játszanak, és így nehéz lesz nekivágni az Eb-selejtezőknek. Marcóval elkezdődött egy nagyon jó munka, de sajnos elvesztettünk egy évet. Sokkal előrébb tartana a válogatott, ha őt előbb kinevezzük.

- Milyen szerepben térne vissza a magyar futballba?

- Szeretnék gyerekekkel foglalkozni, létrehozni a Détári focisulit. Egyetlen gond, hogy Budapesten nincs olyan létesítmény, ahol elkezdhetnénk.

Amit Dárdai Pál most mondott, azt én tíz éve szajkózóm: a 6-12 éves gyerekekkel kell foglalkozni.

Amit abban az időszakban nem tanulnak meg, azt nagyon nehéz lesz fejleszteni. Azt látom, hogy néhány utánpótlás csapatnál 22-24 éves edzők dolgoznak. Õk hol futballoztak? Hogy tudják bemutatni, mondjuk a lövő cselt? A gyereknek az kell, hogy beállítsd a lábát, így tartsd, úgy tartsd, ez erről szól. Itthon van nagyjából 120 pro-licences edző, aki jelenleg nem dolgozik a magyar labdarúgásban. Miért nem lehet ezeket az embereket az utánpótlásba irányítani?

- Az MLSZ szakmai bizottsága, Dárdai Pállal és Szabics Imrével legutóbb éppen a 6–12 éves korosztály tehetséggondozásáról beszélt. 

- Kicsit rossz irányba mentünk el. Dárdainak, Lőwnek és Szabicsnak megvan a saját munkája, ők nem nagyon érnek rá arra, hogy a magyar labdarúgás problémáit megoldják. Azokat az embereket kell megtalálni, akik itthon vannak.  

- Kikre gondol?

- Annak idején sorra engedték külföldre a magyar labdarúgókat. Az volt a cél, hogy ha évek múltán hazatérnek, a tapasztalatokat itthon hasznosítsák. Nagy Anti, Kiprich Józsi, Kovács Kálmán, Vincze Pilu és még sorolhatnám a neveket. Közülük ki dolgozik most a magyar labdarúgásban? Ennyire jók vagyunk, hogy őket félre lehet rakni? Egy gyerek hazamegy a suliból, kimegy térre, és kérdezik tőle, ki az edződ? Nekem Kiprich Józsi. Uh, mekkora focista volt. Neked? Gipsz Jakab. Azért ez nem mindegy.

Nem engedték be Kispesten

Détári Lajost a Honvéd egykori játékosát novemberben nem engedték be a Magyar Futball Akadémia átadóünnepségére Kispesten. Nem ő volt az első, akivel ez történt, egy másik legendás focistánk, Göröcs János is így járt korábban Újpesten.

"Nem azt mondom, hogy ismerjenek fel, hiszen nagyon sok év eltelt – fogalmazott Détári. - Fiatalabbak a beengedők, nekik az számít, hogy a felmutatott kártyával bemehetek vagy sem. Inkább azt kérdezem, az MLSZ miért nem tud kiadni az egykori válogatott játékosoknak egy olyan állandó belépőt, amit minden hazai pályán elfogadnak? Akkor nem lenne ilyen gond."