Földönkívüli élet lehet a Szaturnuszon - elmozdult mágneses tere miatt fedezték fel
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a RipostFöldönkívüli élet is lehet a bolygón. A Szaturnusz elmozdult mágneses tere miatt jöhettek rá.
Földönkívüli élet jeleit fedezhették fel a Szaturnuszon. A bolygó mágneses tere - amely a napszéllel szemben veszi fel a harcot elferdült. A kutatók szerint elképzelhető, hogy felszínén lehet élet, és néhány éven belül küldetést is indíthatnak ennek vizsgálatára.
Fotó: Unsplash/NASA /
Földönkívüli élet lehet a Szaturnuszon
Az Európai Űrügynökség Cassini-missziójának archív adatai szerint a Szaturnuszt körülvevő védelmi mágneses burok nem szabályos alakú: formáját a napszél mellett, a bolygó rendkívül gyors forgása és a holdjairól származó anyagáramlás is képes befolyásolni.
A bolygók mágneses tere a napszél nagy energiájú részecskéivel veszi fel a harcot, mintegy pajzsként védve a bolygót. A Szaturnusz mágneses mezeje különösen kiterjedt, több mint tízszer szélesebb magánál a bolygónál. Andrew Coates a University College London professzora és munkatársai, a Cassini két műszeréből származó, hat évnyi adatot elemeztek ki, hogy pontosan meghatározzák a Szaturnusz úgynevezett „csúcsának” helyét, ahol a mágneses erővonalak visszahajlanak a pólusok felé, és a töltött részecskéket a légkörbe vezetik.
A kutatók azt találták, hogy a Nap felől nézve ez a régió jobbra tolódik, és leggyakrabban a „13 és 15 óra” közötti tartományban helyezkedik el, szemben a Földön megszokott 12 órás pozícióval. Ennek oka feltehetőleg a Szaturnusz gyors forgása – a bolygón egy nap mindössze 10,7 óra –, valamint az a sűrű, ionizált gázból álló plazma, amelyet a bolygó magával ragad, főként a holdjai, különösen az Enceladus által kibocsátott anyagból.
A csúcs az a hely, ahol a napszél közvetlenül bejuthat a magnetoszférába. Ha tudjuk, hol helyezkedik el, jobban megérthetjük és feltérképezhetjük az egész mágneses burkot. A Szaturnusz környezetének pontosabb megértése most különösen sürgető, hiszen már készülnek a visszatérést célzó tervek, köztük az Enceladus vizsgálata is.
– mondta Andrew Coates professzor.
2040-ben küldetést indíthatnak a vizsgálatára
A jeges felszín alatti óceánjából kilövellő vízpárát kibocsátó Enceladus akár életnek is otthont adhat, amely akár egy tervezett ESA-küldetés célpontja lehet a 2040-es években. „Ezúttal az élhetőség jeleit és akár az élet nyomait is keresni fogjuk” – hangsúlyozta Andrew Coates.
A tanulmány megerősít egy régóta létező elméletet is: a gyorsan forgó, nagy tömegű bolygók esetében a holdak által termelt plazma átveheti a magnetoszféra alakításában a napszél szerepét. „A Szaturnusz mágneses tere alapvetően különbözik a Földétől. Az ilyen összehasonlítások segítenek abban, hogy jobban megértsük az univerzális fizikai törvényeket, amelyek más bolygókra, exobolygókra is érvényesek.” – mondta Zhonghua Yao professzor, amelyről a Sci News írt.
