A tudósok ereiben megfagyott a vér attól, amit a mélyűrben találtak

Csillagászok egy csoportja váratlan ciripelő jeleket észlelt valahonnan a mélyűrből. A nemzetközi szakértői csapatot zavarba hozták a jelek, a felfedezés pedig kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, hogyan keletkeznek.

A kórushullámoknak nevezett jelek a másodpercek töredékeire kiterjedő elektromágneses sugárzásból származnak, amelyet messze a Föld felszíne fölött bocsátanak ki. Amikor a szakértők a furcsa jelenséget hangformátummá alakítják, úgy hangzik, mint a madárcsicsergés.

Bár ezek a jelek újak, a szakértők már évtizedek óta tudnak az ilyen típusú jelenségekről, és a legtöbb csillagász úgy véli, hogy ezeket a plazma instabilitása okozza. Ilyenkor az ionizált gáz kibillen az egyensúlyából, majd az elektromágnesesség hullámai bizonyos mintázatokban szétáradnak.

A közelmúltig a bolygótól 51 ezer kilométerre találtak ilyeneket, ami körülbelül azon a területen van, ahol a Föld mágneses mezeje, amelynek határozottan ellentétes pólusai vannak. A szakértők azt feltételezték, hogy ez döntő fontosságú a Naprendszeren átáramló plazma szükséges instabilitásának kialakulásához.

Az új kutatások kimutatták, hogy a Földtől 165 ezer kilométerre, ahol a bolygó mágneses mezeje sokkal torzabb, valójában hasonló tulajdonságokkal rendelkező sugárzási kitörések vannak. A szakértők most fedezték fel, hogy a kórushullámok talán nem is kapcsolódnak olyan szorosan a dipólusos mágneses mezőkhöz, mint ahogyan azt eddig gondolták.

Ezen hullámok azonosításához a kutatóknak a NASA 2015-ben indított Magnetospheric Multiscale műholdmissziójának nagy felbontású képeinek alapos kielemzésére volt szükségük.

- idézik a kutatókat a Daily Star.