Felújítanád a lakást, de nincs sok pénzed rá? Hallottál már az Újrahasználati Központról? Megmutatjuk neked a kincseit

Mindenféle színű, stílusú, korú termék megtalálható itt, akár egy bolhapiacon. Mivel méret alapján árazzák a tárgyakat, fillérekért hozzá lehet jutni a különlegesebb, értékesebb darabokhoz is. A könyvek, poharak, tányérok 100 forintba, egy kisebb szekrény 3 ezer, de a legdrágább bútor is maximum 10 ezer forintba kerül…

Időnként bekerülnek értékes tárgyak

A Budapesti Közművek létesítménye, a Személetformáló és Újrahasználati Központ lassan egy évtizedes múltra tekinthet vissza. Jelenleg két telephelyen, a XV. és XVIII. kerületben üzemel.

– Egy-egy hulladékudvarral integrálva létesültek, hisz az volt a cél, hogy minél kényelmesebb, és komplexebb szolgáltatást nyújtson a lakosság számára – magyarázza Kanozsai Gábor, hulladékgazdálkodási főigazgató-helyettes a Fanny magazinnak. – Sokszor a hulladékudvart célozzák meg egy-egy használt bútorral, de ha a kollégák úgy ítélik meg, hogy a bevitt tárgy még alkalmas használatra, akkor az az Újrahasználati Központba kerül. Kivétel az elektronikai hulladék, leginkább érintésvédelmi okokból. Vannak jópofa történetek az elmúlt esztendőkből, például volt olyan, hogy egyetemisták felköltöztek a fővárosba és innen rendezték be az üres albérletet. Néhány tízezer forintért megvoltak mindennel, beleértve az ágyat, kanapét, szekrényt. Amikor pedig végeztek az iskolával és kiköltöztek, visszahozták a bútorokat, szinte változatlan állapotban. Időnként bekerülnek különleges, értékes tárgyak: páncéltőkés zongora, vagy a régi parasztházakból ismeretes tulipános faláda. Ezek hatalmas értéket képviselnek, de mi nem tudjuk és nem is akarjuk a piaci értékét vizsgálni a tárgyaknak. A kollégák nem antik-kereskedők, ők az alapján árazzák be a dolgokat, hogy mekkora helyet foglalnak el a raktárban, függetlenül attól, hogy mennyit érhetnek.

„Kapjanak a tárgyak még egy esélyt”

Havi szinten több ezer tárgyat vesznek be, és adnak el. A piacokkal szemben nagy előnyük, hogy minden nap, hétfőtől vasárnapig nyitva vannak. 

– A beszállítói és vásárlói kör is nagyon széles – meséli a szakember. – Ha valaki hajlandó kimenni a piacra, akkor ide is szívesen jön. Vannak rendszeresen visszajáró kincsvadászaink, sőt, olyan is van, aki egy nap kétszer, délelőtt és délután is benéz és próbálja fellelni az értékes, új holmikat. Igazából minket nem az vezérel, hogy az eszmei értéket képviselő tárgyak méltó helyre kerüljenek, hanem számunkra a nevelési szándék, a környezeti jóság az elsődleges. Ez azt jelenti, hogy szeretnénk minél több tárgynak adni még egy esélyt, hogy valahol jó szolgálatot tegyenek, mielőtt hulladékká válnak. Minél többen tudnak rólunk és minél alacsonyabb korosztályban elkezdjük a nevelést, annál jobban beivódik egy-egy ilyen hely a társadalmi működésbe. Ugyanakkor, a hulladék problémája a fogyasztásnál kezdődik, ami abból adódik, hogy annyi tárgyat fogyaszt-e a társadalom, amennyire szüksége van, vagy többet. Az utóbbiból előbb-utóbb hulladék lesz. Azt gondolom, hogy sok minden vár még ránk, de jó úton járunk, hiszen hulladékudvar már országszerte létezik, és újrahasználati központok is kezdenek létesülni több vidéki városban. Sőt, van ahol felvettek kárpitosokat és a saját irodai igényeikre megmentik és felújítják a használt, lomnak titulált bútorokat. Természetesen, ha nyugatra tekintünk, akkor azt látjuk, hogy jóval előrébb járnak, de nem szabad elfelejteni, hogy mi 10-20 évvel később kezdtük. 

Komposztál, és másodkézből vásárol

Kisiskolás és főiskolai csoportokat is fogadnak, hogy megtanítsák a fiataloknak a hulladékgazdálkodás elemeit. Gábor szerint fontos a tudatos hozzáállás, ő maga is e szerint éli a hétköznapjait.

– Számos olyan dolog van, amit bárki meg tud tenni, és nem kell nagy csodákra gondolni – mondja. – Szerencsére a társadalom széles rétege műveli már ezeket. A fogyasztás kontrollálása a leglényegesebb. Mi, „hulladékos” szakemberek nem győzzük ezt eléggé sulykolni. Én magam sem veszek olyan dolgot, amire igazából nincs szükségem. Például nem szerzem be a legújabb kütyüket, csak azért, mert van újabb kiadás. A telefonom 5 éves, és tökéletesen betölti azokat a funkciókat, amiket szeretek használni. Budapesten a hagyományos, kommunális szemét után, a zöld hulladék teszi ki a legnagyobb mennyiséget. Ennek a csökkentésére kiváló dolog, a házi komposztáló, főleg ha valaki kertes házban él. Én is odaöntöm a fűnyesedéket, és ha kész a komposzt, vissza lehet rakni a fák köré, vagy a virágoskertbe. Szelektíven gyűjtöm a szemetet, amit egy kis odafigyeléssel bárki be tud építeni az életébe, a szelektív hulladékelszállítás országszerte működik. Ha szeretnék valamit vásárolni, akkor első körben az internetes apróhirdetési oldalakon nézek szét. Előfordulhat, hogy valaki miután megvett egy új terméket, rájött, hogy nem jó neki, nincs rá szüksége és kedvező áron megpróbálja eladni ezeken a fórumokon. Persze gyorsabb, egyszerűbb bemenni a boltba és levenni a polcról, de a másodpiaci beszerzéssel amellett, hogy spórolhatunk, egy termékkel kevesebb kerül be a fogyasztói ciklusba, és ezzel a saját környezeti lábnyomát tudja csökkenteni az ember.