„Tíz százalék esélyt adtak Petinek a túlélésre” - köhögött, majd mindkét lábát amputálni kellett

Egy tüdőgyulladás miatt február elején, egy reggel Péter kicsit köhögött és minimális láza is volt, de bevett egy gyógyszert, majd bement dolgozni a munkahelyére. Aznap délután már az életéért küzdöttek az orvosok.

család

vérmérgezés

gyűjtés

betegség

Február 2-a biztosan örökre bevésődött Igaz Péter és jegyese, Braun Diána emlékezetébe. A 35 éves fiatalember egy tüdőgyulladásból fakadóan nem érezte jól magát, köhögött és alacsony láza is volt, de bement a munkahelyére. Azt gondolta, hogy - ahogy sok más alkalommal – most is legyűri majd a betegséget.

Péter egy vérmérgezés miatt az életéért küzdött, de kedvese, Diána (balra), valamint édesanyja (felül) mindenben segítették Fotó: Facebook

Nem így történt.

Estére már annyira hörgött és kapkodta a levegőt, hogy kihívtam a mentőket

- mondta Péter élettársa, Diána, akivel közösen 2 gyermeket nevelnek. Azt mondta, hogy a kiérkező mentősök aztán gyorsan észrevették, hogy nagy a baj, ezért újabb kocsit kértek a család rábapatonai lakásához – immár mentőorvossal.

Sem EKG-t nem tudtak nézni, sem pedig vérnyomást, mert gyakorlatilag már nem volt neki. Az is kérdéses volt, hogy beérnek-e Győrbe a sürgősségi intenzív osztályra.

A kiérkező mentőorvos azzal szembesült, hogy Péter teste jéghideg volt, a bőre pedig csuromvíz. Leállt a veséje, a tüdeje és a mája is, míg a szíve még tette a dolgát – úgy ahogy. Menyasszonya, Diána elmondta, a mentőápolók és a kiérkező mentőorvos munkájának és gyors reagálásának köszönhetően beértek a Rábapatonától 18 kilométerre fekvő Győrbe, ahol a vérmérgezésben szenvedő Péter a kórház sürgősségi intenzív osztályára került.

Onnan nem merték azonnal tovább szállítani, mert tudták ugyan, hogy Budapestre kellene vinni műtétre, de szinte biztos volt, hogy nem élné túl az utat a fővárosba.

Nem telt el két nap, amikor a győri kezelőorvos elcsukló hangon hívta Diánát, hogy mindenképpen Budapestre kell szállítani Pétert, de helikopter a tüdő állapota miatt szóba sem jöhetett, ezért speciális mentőt hívtak. Péter túlélte az utat.

Le a kalappal a Korányiban, a Szent János Kórház sebészetén és a Városmajori Szívklinika érsebészetén dolgozó szakemberek előtt, akik mindent megtettek azért, hogy Pétert műthető állapotba hozzák, majd amikor ez sikerült, megoperálták. Ekkor mindösszesen 10 százalék esélyt adtak az orvosok Petinek a túlélésre.

Majd’ egy hónapon át mesterséges kómában tartották a fiatalembert és sajnos ekkor már tudható volt, hogy térdtől lefelé mindkét lábát amputálni kell. Az életét azonban sikerült megmenteni.

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az amputációt térd alatt tudták elvégezni, mert így – bár két protézisre is szüksége lesz – Péter teljes életet tud majd élni, ha túl lesz a rehabilitáción az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben.

Péter kedvese amikor csak tudott, ott volt párja mellett, miközben odahaza a kislányáról sem feledkezhetett meg. Ebben apukája és Péter anyukája is nagy segítségére volt Diánának, akinek még arra is volt energiája, hogy a barátokat értesítse Péter állapotáról és megszervezze a látogatásokat, hogy kedvesével akkor is legyen ott valaki, amikor mesterséges kómában, gyakorlatilag élet és halál között lebegett.

Lakóhelyükön, Rábapatonán sokan összefogtak, hogy valamilyen módon segíthessenek Péteréknek: a helyi kocsmáros koncertet szervez, míg a Patonai Polgárok Egyesülete gyűjtést szervezett a családnak, amelynek a lelki teher mellett most anyagi nehézségekkel is meg kell küzdenie.

Péter küzdőszellemét és párja, Diána eltökéltségét ismerve borítékolható a küzdelem pozitív végkimenetele.