"Ilyet eddig csak a filmekben láttam!" - mentésre szorultak a budai mentők - videó

Korán reggel van, Budapest álmosan ébredezik. A Budai Mentőállomás mentőtisztjeinek pihenőjében frissen főzött kávé illata száll. A folyosón nagy a forgalom, jönnek-mennek a mentősök. Vannak, akik éppen visszaérnek a műszakból és lefekszenek aludni a következő előtt. Aki már megitta az első kávéját, alaposan átvizsgálja az esetkocsit és a felszerelést, hogy a perceken belül kezdődő új műszak a lehető legsimábban menjen.

Amíg a mentőtisztek készülődnek, arról faggatjuk őket, mik voltak a legemlékezetesebb esetek. Sejtjük, hogy ha valaki, hát a mentők biztosan tele vannak különös történetekkel, de egy-egy sztori hallatán leesik az állunk. Vittay Márton mentőtiszt is mesél egyet, miközben a mentőautók garázsába tartunk.

„Az egész akkor történt, amikor leesett az első nagy hó. A szokásos ebédszünetünk közben riasztást kaptunk. Váratlanul egy kolléga kért segítséget a betegszállításhoz, mivel a nagy hóban elakadtak. Az egyetlen kérésük az volt, hogy siessünk, amennyire tudunk” – meséli Márton és közben a mentőkocsiban átnézi azokat az eszközöket, melyeket az életmentéshez alkalmaznak, majd folytatja.

A sztorit egy mentőautó motorjának a zaja szakítja félbe. Gyorsan elindul kifelé a garázsból és amint a kijárathoz ér, felvijjog a sziréna. Szívszorító arra gondolni, hogy valaki most nagy bajban van, az élete múlhat azon, mikor érnek oda a mentők és tudnak-e segíteni rajta. Amint távolodik a sziréna zaja, Márton folytatja.

„Egy eszméletlen, idős asszonyt kellett ellátnunk, aki a háza legkevésbé megközelíthető részére szorult be. Amit annak idején a szimulációk során gyakoroltunk, arra most mind szükség volt” – magyarázza a fiatal mentőtiszt. Fél napig tartott, mire megoldották a helyzetet. Utána a társaival átbeszélték a történteket, ahogyan azt egyébként szokták a nehezebb vagy éppen megrázó eseteknél. Mert akármilyen régen is mentőzik valaki, egy-egy emberi tragédia megérinti a szívet, nehéz feldolgozni az esetleges kudarcokat, azt, amikor már nem tudnak segíteni, vagy amikor valakit nagyon nehéz élethelyzetben találnak. A feldolgozási folyamatban egyébként az Országos Mentőszolgálat pszichológusai is a rendelkezésükre állnak.

– szemlélteti a műszakot Márton.

„Ha jó a hangulat, a munka is könnyebben megy, ezért nem áll távol tőlünk a humor, az ugratás, de mindig csak addig, amíg nem éles a helyzet. Mert ha beteghez riasztanak, onnantól fogva minden másodperc érték” – árulta el Vittay Márton, miközben a kocsi és az eszközök átnézésének a végére ért.

Míg mi lassan továbbállunk, Mártonnak és több társának még csak most kezdődik a reggeli műszak. Azt kívánjuk nekik, hogy ugyanazzal a nyugodtsággal és kiegyensúlyozottsággal, jókedvvel tudják majd zárni a napot, ahogyan bennünket reggel fogadtak. Ez ugyanis egy olyan hivatás, amit máshogy nem is lehetne végezni.