A túl rövid ideig tartó anyatejes táplálás miatt halt ki a neandervölgyi ember

Eredményeikről az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) közzétett tanulmányukban számoltak be. A kutatásban antropológusok, régészek, kémikusok, fizikusok és geológusok is részt vettek.

A frankfurti Goethe Egyetem munkájának eredménye szerint a kései elválasztás nem járult hozzá a neandervölgyiek kihalásához. A tudósok által vizsgált fogak kémiailag nagyon hasonlítottak a mai kisgyerekekére, ami arra utal, hogy hasonlóan zajlott a táplálásuk és a fejlődésük„ – közölte hétfőn az intézmény.

A kutatók ezzel megcáfoltak azt a más tudósok által képviselt elméletet, amely szerint azért haltak ki a neandervölgyiek, mert az anyák viszonylag sokáig szoptatták gyerekeiket, akik nem kaptak időben elég sokszínű táplálékot az agy megfelelő fejlődéséhez.

A vizsgált neandervölgyi tejfogak négy gyerektől származnak és észak-olaszországi barlangokban bukkantak rájuk. A Goethe Egyetem Geotudományi Intézetének szakértői a fogakat gyantába ágyazva hajszálvékony rétegekre szeletelték. Tömegspektrométerrel stronciumot és kalciumot kerestek bennük.

Ezek aránya utal a táplálkozásra. Más az arány anyatejes táplálásnál, más magoknál, zöldségeknél, gyümölcsöknél, húsnál vagy tejnél – mondta el Wolfgang Müller, a kutatócsoport vezetője. Hasonlóképpen a fák évgyűrűihez, a tejfogaknál minden nap kialakul egy réteg fogzománc, így minden fogon tükröződnek az egyes napok.

Ha a gyereket szoptatják, több lesz a fogakban a kalcium és kevesebb a stroncium. Az elválasztás kezdetével láthatóvá válik a stroncium koncentrációjának növekedése.

Ennek köszönhetően a szakértők pontosan meg tudták határozni az elválasztás időpontját: egyéntől függően 3,8-5,3 hónapra tették.

A fogak azonban ennél is többet árulnak el: a stroncium-izotópok aránya információt ad az adott személy élőhelye talajáról is. A vizsgált négyből három anya élt gyerekével egész életében a régióban, egyikük viszont a várandóssága végén és a szülés utáni első 25 napban nem a fogak lelőhelyén élt.

Ez a fog a négy lelet közül a legfiatalabb (40 ezer éves). Másféle táplálkozás és egy hűvösebb éghajlatra való nagy vándorlás nyomati viseli magán.