Focizni akart gyerekként a magyar műugrás királynője

Számolatlanul nyerte eddig az aranyakat a magyar országos bajnokságokon Kormos Villő. A 28 éves műugró természetesen ott lesz a hazai  FINA Világbajnokságon is, amelyet július 14. és 30. között Budapesten és Balatonfüreden rendeznek.

A háromszoros Eb-bronzérmes a szüleit is megfertőzte. Édesapja és édesanyja évek óta jár a Masters versenyekre, természetesen a mostani vb-t sem hagyják ki (a Masters vb nevezési határideje most csütörtöktől számítva 1 hét múlva lejár).

Kormos Lívia a %RIPOST%-nak elárulta, már 2008-ban elkezdték az ugrásokat, amiről a lányuk eleinte nagyon szerette volna őket lebeszélni. Az édesapjának, Kormos Jánosnak például tíz tábla csokit is felajánlott azért, hogy ne vesse magát a vízbe.

„Azóta ez már megváltozott, büszke ránk, a téli országos bajnokságon például Villő adta át az aranyérmet az édesapjának, ami nagy élmény volt az egész családnak” – árulta el Kormos Lívia, aki ma már a Masters csapat egyik edzőjeként tevékenyen részt vesz az idősebb versenyzők felkészítésében.

A Kormos-szülők egyáltalán nem akartak beleszólni abba, hogy Villő mit szeretne sportolni, így amikor kijelentette, hogy műugró akar lenni, akkor gyorsan le is vitték őt az uszodába. De nem sokon múlott, hogy más sportágat kezdjen el űzni komolyabb szinten.

„Pici kora óta nagy mozgásigénye volt, korán megtanult úszni, mindig csinált valamit.

Elsődlegesen focistának készült, de akkoriban nem fociztatták a lányokat nagyon fiatalon, Villő meg türelmetlen volt.

Én nem szerettem volna akkoriban, hogy versenyszinten kezdje el a műugrást, aztán máshogyan alakult” – árulta el az édesanyja, aki azt is elmondta lapunknak, a lányának több mint 100 érmet sikerült eddig összegyűjtenie pályafutása során, amelyeket egy nagy ládában őriz.

Villő apukája 2012-ben világbajnoki bronzérmet szerzett 1 méteren, most több számban is indul a Masters világbajnokságon, bízik benne, hogy sikerül fényesebb érmet szereznie. Egy gyerekkori trauma miatt sokáig egyébként nem is akart ugrani.

„Gyerekként három vagy öt méter magasról lenéztem, de nem mertem ugrani. Volt ott egy vasvázas súlyos szék, abba beleültem ott fent. A jópofa sporttársaim felemeltek és ledobtak. Abban bíztam, hogy hamarabb érek le, mint a szék. Amikor elkezdtem a műugró pályafutásomat, nem akartam felmenni a toronyba, aztán megnőtt a bátorságom” – mesélte Kormos János, akit lenyűgözött a vb-re felépített Duna Aréna.

„Mérhetetlenül nagy, szinte eltörpül benne a tízméteres torony. Minden szempontból csúcsminőséget képvisel.”