A Párizs-szindróma tényleg létezik! Így ismerheted fel

Bármilyen hihetetlen, de ennek a jelenségnek még neve is van, méghozzá Párizs-szindróma, amelyet a világ egyik leglátogatottabb városáról neveztek el.

Mi okozza?

Annak ellenére, hogy Párizs rengeteg kulturális élményt, építészeti csemegét és kiváló éttermet kínál – jelenleg több mint 90 egycsillagos Michelin-étteremmel rendelkezik –, néhány turista hazatérve arról számolt be, hogy képtelen volt élvezni a párizsi utazást, sőt, erős szorongás követte az álomutat, melynek komoly fizikai tünetei is voltak. Ezek közé tartozik a szédülés, hányinger, hányás, hallucinációk és a megnövekedett pulzusszám. Különösen súlyos esetekben azt eredményezheti, hogy az ember dezorientált, depressziós, ingerlékeny lesz és fizikailag betegnek érzi magát. 

A japán kultúrában például általában véve egy kissé romantikus kép él Európáról, főként Párizsról. De nem csak a japánokban, hanem mindenkiben egy idealizált kép jelenik meg a francia fővárosról. Ez nagyrészt annak köszönhető, ahogyan a filmekben és a regényekben ábrázolják. Ezekben inkább a művészetre, a kávékultúrára, a különleges éttermekre és a szívélyes, intelligens beszélgetésekre összpontosítanak. Ezek az elvárások azonban nem reálisak, különösen azért, mert a párizsiak nem éppen a vendégszeretetükről híresek. 

Condé Nast Traveler luxus és életmód utazási magazin 2014-es tanulmánya Párizst a világ negyedik legbarátságtalanabb városának nevezte, a CEOWORLD magazin 2020-as tanulmánya pedig ennek a városnak ítélte az Európa leggorombább városa címet. A valóság keményen lesújt azokra a látogatókra, akik kénytelenek levenni a rózsaszínű szemüveget, amelyen keresztül eddig a romantika városát szemlélték. A Párizs-szindróma kialakulásában fontos szerepet játszik, hogy az emberek hajlamosak túlságosan túlmisztifikálni egy helyet, ahová szeretnének eljutni, álmodoznak róla, fotókat, videókat nézegetnek, elképzelik, amint Champs Elysées és Haussmann által tervezett sugárutakon andalognak, ám amikor megérkeznek, hidegzuhanyként éri őket a felismerés, hogy bizony nem minden párizsi utca felel meg ennek a bennük kialakult idealizált képnek, hogy a nyelvi akadályokat nehéz leküzdeni, és a kulturális különbségek túlságosan is hangsúlyosak ahhoz, hogy könnyedén átlássák azokat és a tisztaság sem épp olyan, mint amilyennek elképzelték. A honvágy és az utazás okozta kimerültség pedig csak tovább fokozza ezt a kellemetlen érzést. 

Egy másik elmélet szerint, a szindróma kialakulásának igen egyszerű oka van: Az emberek a megszokások teremtményei. Belenevelődnek egy bizonyos életmódba, viselkedésformákat és szokásokat vesznek át a környezetükből, és egy kultúra, társadalmi csoport részévé válnak. Amikor hirtelen kikerülnek ebből a szokásrendszerből, abból, ahogyan az életüket strukturálják, akkor nem marad eszközük arra, hogy keretbe foglalják és meghatározzák, kik is ők valójában. 

Bár a Párizs-szindróma nem szerepel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (DSM), számos szakértő elismeri, hogy a Párizs-szindróma valós jelenség. Az állapotot Hiroaki Ota pszichiáter határozta meg elsőként még az 1980-as években.

Egyszerű csalódás?

A pszichológusok egyetértenek abban, hogy az elmúlt években egyre több páciensük szenved Párizs-szindrómában. Ezt bárki megtapasztalhatja a saját élményei alapján, és ehhez nem is kell feltétlen a francia fővárosba utazni, hiszen bármely túlidealizált városban tett látogatás okozhat mélységes csalódást, ha nem az a kép fogadja az embert, amelyet otthon, az útja tervezgetésekor, vagy mások beszámolója alapján megálmodott. Sokan például az olasz városból, Nápolyból hazatérve érzik ugyanezt. 

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy ilyenkor hajlamos az ember önmagában keresni a hibát, azt gondolja, hogy nem elég nyitott, befogadó, nem tudja jól értelmezni az általa meglátogatott helyet. Ilyenkor az ember nem csak az adott városban, hanem önmagában is nagyot csalódik. Létezik azonban a fordított Párizs-szindróma is. Ennek lényege, hogy annyi negatív megjegyzést hall valaki Párizsról, hogy amikor ott jár, a tényleges élménye nagyon kellemes csalódást hoz, amivel egész egyszerűen nem tud mit kezdeni, és ezért jelentkeznek nála a szorongás tünetei.

Mit lehet tenni ellene?

Az utazás fizikailag és szellemileg is megviseli az embert, ezért a legjobb, ha minden óvintézkedést megtesz az ember, hogy megérkezésekor a lehető legjobb fizikai, mentális és lelki állapotban legyen. Igyon sok folyadékot, hogy elkerülje a dehidratációt, különösen, ha forró évszakban vág neki az útnak. Fogadjon meg minden tanácsot az esetleges jetlag hatásának csökkentésére, ne tervezzen egy napra túl sok programot, hogy ne legyen kimerült, és ne kapjon sokkot a túl sok élménytől és látványtól.

Szöveg: Bata Kata - Fanny magazin