„Két-három rossz eredmény mindent áthúz” - Marco Rossiról beszéltek a korábbi kapitányok

A 2005-ben, 91 évesen elhunyt Baróti Lajos 117 mérkőzésen, négy világ- (1958, 1962, 1966, 1978) és egy Európa-bajnokságon (1962) vezette a magyar válogatott, amelynek jelenlegi szövetségi kapitánya, Marco Rossi 70 meccsel már a második helyen áll az örökrangsorban. Korábbi kapitányokat arról kérdeztünk, hogy az olasz szakember utolérheti-e a legendás elődjét? 

Bozsik Péter jót derül a kérdésfelvetésen.

- Fogalmazzunk inkább úgy, hogy Rossi közel kerülhet a százhoz. De még ez is túlzás, mert 2-3, egymást követő nagyon rossz eredmény azonnal áthúz minden számítást. Ha a pontos adatot sejteném, inkább tippmixelnék, abból legalább hasznom származna... Komolyra fordítva a szót: eddig sokszor a realitásokon felülit hozott ki nemzeti együttesünkből, viszont a negyvenhét meccses hátrányt képtelenség ledolgozni. Édesapámtól tudom, hogy Baróti micsoda pedagógiai érzékkel irányította együtteseit, emberi hangneme a maiak számára is követendő példa – fogalmaz Bozsik.

Csank János sokat tanult Barótitól, és bevallja: nem szeretné, ha egy külföldi szakember megelőzné a Vittorio de Sicára emlékeztető ősz szakemberünket.

- Úgy dukál, hogy ez a nimbusz örökké egy magyar edzőt vegyen. Amikor tanultam a mesterséget, neves szakemberek tartottak előadásokat, így Lajos bácsiét is meghallgattam. Akkor jegyeztem le 12 tételből álló edzői ars poeticáját, amelynek első tétele így hangzik: „Az öltözőben és a pályán én vagyok a főnök.” Persze megjegyzendő, Baróti idejében válogatottunk évente jóval kevesebb meccset játszott, mint manapság. Rossi szimpatikus fazon, amit eddigi elért, az dicsérendő - mondja Csank.

Bálint László úgy véli, mivel Rossi most 60 esztendős, Baróti pedig 64 évesen ült utoljára a kispadon 1978. június 10-én, a franciák elleni vesztes vb-meccsen, még sok minden megeshet.

- Sokat olvasok arról, hogy Rossit innen is hívják, meg onnan is csalogatják magasabb fizetésért, ezért esetleg elkapja a gépszíj, és munkahelyet vált. Mindenesetre az a tény, hogy az 1952-es olimpián győztes, majd az 1954-es vb-n második helyezett, Puskás Ferenc fémjelezte együttesünket felkészítő Sebes Gusztávot megelőzte, pestiesen szólva nem akármi - így Bálint.