"Kimondhatatlanul boldog vagyok, mindig ez volt a vágyam" - Nacsa Olivér óriási élményről vallott

- Amikor kisorsolták a most véget ért selejtező csoportunkat, hitte volna, hogy veretlenül csoportelsők leszünk?

- Hát nem is tudom. A kijutásban mindenképpen hittem, de a csoportelsőség nem foglalkoztatott, csak a továbbjutás kérdése, mert a szerb válogatottól tartottam picit - válaszolta a Ripostnak Nacsa Olivér humorista. - Szerencsére a válogatott kellemes meglepetést szerzett mindenkinek, így nekem is. Alig várom már, hogy újra csomagolhassak a nyáron, ott legyek a csapat meccsein.

- Minden mérkőzésen ott szurkolt a Puskás Arénában?

- Nem, az utolsó, a Montenegró elleni meccset családi, baráti körben, a tévé előtt drukkoltam végig. Mit mondjak, jó volt magyar szurkolónak lenni. Most már bánom, hogy nem voltam ott stadionban, különösen a meccs utáni fiesztán, de majd Németországban pótlom. Remélem, a csapat lehetőséget ad majd az ünneplésre..

- Honnan van önben ez a nagy futballimádat?

- Oh, ez régi történet, már kölyökként imádtam a focit. Az otthonom tele van különféle futballrelikviával, mezekkel, közös fotókkal híresebbnél híresebb futballistákkal. Szegény Böröczky Pepivel már-már az agyára mentünk a biztonsági embereknek, akik ezekre a hírességekre vigyáztak. Mindig az volt a vágyam, hogy egyszer majd én is ott lehessek egy olyan világeseményen, ahol a magyar csapat is szerepel.

- Hát most ott lehet.

- Értékelem is, kimondhatatlanul boldog vagyok.

- Hogyan látja az esélyeinket?

- Úgy érzem, a mi csapatunknak fekszik, ha  az ellenfél az esélyesebb. Ha már úgy érezzük, hogy a másik csapat gyengébb, hamar elszáll az önbizalom, megremegnek a lábak. Ezért aztán azért szurkolok, hogy minél rangosabb csapatokat sorsoljanak mellénk.

- Mit szól ahhoz, hogy már igazi sztárunk is van, hiszen egy ideje Szoboszlai Dominikről áradozik a futballvilág.

- Igen, Szoboszlai igazi vezére lett a csapatnak. Már most, huszonhárom évesen egyre érettebb, s ha töretlenül fejlődik, ő lehet az új Puskás. Amilyen két gólt rúgott Montenegrónak, arra csak a legnagyobbak képesek.

- Gondolja, itt a magyar futball aranykora?

- Na, annyira azért nem vagyok optimista, de hosszú-hosszú böjt után végre valami emészthetőt kapunk. Én ezért igazán hálás vagyok.

- Hogy látja, hol lesz a magyar válogatott helye az Eb-n?

- Azt ember nincs, aki előre megmondja, de vannak álmaim.

- Rózsaszínek?

- Egyelőre halványak, bár az utóbbi idők álomfutballja szép színeket ígér.