tóth gabi
Közel a hetvenhez sem áll le a sporttal.
Képtelen leállni a sportolással a világbajnok asztaliteniszező Klampár Tibor. Ha asztalhoz áll, még ma is, közel a hetvenhez, úgy tereli a labdát, mint azt nagyon kevesen tudják. Edzőként is eredményes, a Celldömölk csapatával többször is aranyérmet nyert a magyar bajnokságban. Közben segíti – persze játékkal – a fiatal válogatott pingpongozókat, és rendszeresen, bajnoki találkozókon állasztalhoz.
- A Budapest kettőben játszom, ahol már tudnak egy kicsit pingpongozni az ellenfelek – mondta nem létező bajusza alatt mosolyogva Klampár Tibor. - Jó, jó, nem kell megszakadnom, de amióta egyre jobban fáj a csípőm, nem nagyon tudok mozogni. Be is csúszott már egy-két zakó.
Tibor elárulta, hogy már konzultált az orvosával is, aki nem tagadta, minél előbb túl kellene esnie az operáción.
Azt mondta a doki, hogy bármikor mehetek, csak válasszam ki az időpontot. Nem szégyellem, be vagyok tojva, hiszen még jól emlékszem az előző műtétre is.
"De nincs mit tenni, felfekszem a műtőasztalra, mert játszanom kell. Igaz, akkor is ütögetném a labdát, ha nem volna muszáj, mert a pingpongot – Hevesi Tamás után szabadon – egy életen át kell játszani!"