Dagad az úszóbotrány: Kiss után jöhet a következő áldozat

Hosszú Katinka nagy vihart kavart méltatlankodása; egy 55 évvel korábbi erőszakbotrány felmelegítése; a 80-as években vitaminnak álcázott doppinggal etetett gyerekek: egymás után robbannak a repeszgránátok az úszósportban. Kivétel nélkül mindegyik Kiss Lászlót kapta telibe, mégis kevesen gondolják, hogy ő volt a valódi célpont. De akkor ki vagy kik?

Az összeesküvés-elméleteket táplálja, hogy Kiss lemondása után csak rövid volt a csend. Az is vihar előtti csendnek bizonyult. Az 1961-ben történtek - és a mai értelmezésük - máig adnak csámcsognivalót, nem beszélve arról. hogy a sportág legmélyebb bugyraiból új és újabb botrányos ügyek kerülnek napvilágra.

Bizalmi szavazás kéne?

Óhatatlanul arra utalnak a jelek, hogy a támadássorozat az úszás legmagasabb szintű vezetői felé irányul. Köztük elsősorban nyilván Gyárfás Tamás neve merül föl mindenkiben. Már a Hosszú Katinka-balhé idején, december-január táján is szóba került ez a lehetőség, de erre célzott egy hete a %RIPOST%-nak adott nyilatkozatában szöuli olimpiai bajnokunk, Szabó József is.

Egykori sportminiszterünk, Deutsch Tamás is így véli. A politikus-sportvezető a Figyelőnek elmondta: az úszószövetség részéről helytelen volt a kiállás Kiss mellett, az a gyanú pedig joggal merül fel sokakban, hogy az elmúlt időszakban kipattant ügyek valójában a szövetség vezetése, konkrétan Gyárfás Tamás ellen irányulnak.

Más kérdés, hogy az elnököt tavaly májusban 2021-ig megerősítették a tisztségében (122-1-es(!) szavazati aránnyal). Támadói, kritikusai - a lemondását követelő MSZP-s politikusoktól Orendi Mihályig, az úszószövetség Ellenőrző Bizottságának korábbi elnökéig - most úgy vélik: a botránysorozat miatt bizalmi szavazást kellene kérnie maga ellen. De úgy, hogy a résztvevők titkosan voksolhassanak, azaz kizárják a nyomásgyakorlás lehetőségét.

Miért pont most?

Mindezt akkor, amikor a közvélemény szemében teljesen ellehetetlenült Kiss László örökébe lépő Hargitay András szerint sem a medencében, sem a nemzetközi sportdiplomáciában elért sikerekre nem lehet panasz. Sőt, tán nem is lehetnénk jobbak, nem is versenyezhetnénk bármely téren a mostaninál eredményesebben a nálunk jóval tehetősebb nagyhatalmakkal.

Nem beszélve a sokmilliárdos uszodaépítésekről, az infrastrukturális fejlődésről a jövő évi, magyarországi vizes-világbajnokság előtt. Márpedig ennek kapcsán nemcsak temérdek pénz, de a riói olimpián, majd a hazai vb-n remélt sikerek learatása is tétje lehet a hatalmi játszmának.

De vajon kik állhatnak a sorra kiszivárogtatott, a sajtónak csepegtetett ügyek mögött? Miért éppen most ásták el a csatabárdot? A sportág vezetői netán sértik az érdekeiket? Magukra haragították őket? Belenyúltak egy olyan ügybe, amibe nem kellett volna?

Évtizedek óta az uszodák világában dolgozó, neve elhallgatását kérő informátorunk szerint a háttérben olyan politikai szereplők is lehetnek, akiknek valamilyen szinten közük volt a sportághoz. Nem feltétlenül anyagi megfontolásból: még az is elképzelhető, hogy sértett szülő(k)ről van szó, aki(k)nek a csemetéje nem futotta be az ígért csillogó karriert. Esetleg más sérelmek érték őket az úszóvezetők részéről.

Hol a vége?

Azon sem csodálkozhatnánk, ha az évtizedek óta fortyogó dühöt láncreakciószerűen hozná elő többekből az egyre csak dagadó úszóbotrány. Vagyis: az egyik botránnyal kinyílt a szekrényajtó, és most a sztori saját magát alakítja, az érintettek akarva-akaratlanul sorra rántják elő a régi csontvázakat.

Egyelőre megjósolni is lehetetlen, meddig nyúlik a kínos ügyek sora, és kik buknak még bele. A Kiss-lemondás körül némileg ellentmondásos nyilatkozatokba belebonyolódott Gyárfás a jelek szerint - egyelőre? - a bölcs hallgatást választja: nem jelent meg a győri országos bajnokság hivatalos sajtótájékoztatóján, és öt napja a szövetség honlapja is elérhetetlen.