Ezt a három dolgot örökre megtartanánk a válogatott körül

Vasárnap este Budapesten azzal a tudattal lép pályára a magyar válogatott, hogy 1986 óta nem voltak ilyen közel nemzetközi tornához. Ehhez az kellett, hogy csütörtökön, Norvégiában egy góllal nyerni tudjanak. Ami talán közvetlen velejárója annak, hogy több szokatlan jelenség is megfigyelhető a válogatott körül.

Ezeket mutatjuk be, és ezek azok a dolgok, amelyek reményeink szerint örökre megmaradnak.

1. A szövetségi kapitány nagy ötlete nem hülyeség

Magyarország szövetségi kapitányai sokszor szerettek furcsa döntéseket hozni, elég csak felhozni Egervári Sándor bravúrjait az együtt soha nem játszott védelmekkel, vagy a klubcsapattal sem rendelkező Koman Vladimir állandó erőltetésével. De felhozhatnánk Lothar Matthäus próbálkozásait az új játékosok bevonásával.

Ezek abban hasonlítottak mindig egymásra, hogy az első adandó alkalommal kiderült róluk, mekkora hülyeségek. Ezzel szemben jött Bernd Storck, a fél stábot lecserélte a pótselejtező előtt, ráadásul a kezdőbe nyomta a tétmeccseket május óta csak az U21-es válogatottban játszó Kleinheisler Lászlót.

Kleinheisler nem csak gólt rúgott, de Guzmics mellett az egész magyar csapat legjobbja volt. Ehhez nagyon nem szokott hozzá a magyar közönség.

2. Jó hangulat van a foci körül

Bár klubszinten még mindig tragédia sokszor a miliő, legalább a válogatott körül elindult valami. Ez két dologra vezethető vissza: egyrészt Dárdai Pál tavaly őszi érkezésével valami megváltozott, és a szurkolók nem megvezetett hülyének érzik magukat, hanem olyan szakembereket kaptak, akik a helyén kezelik a dolgokat.

Se Dárdai, se Storck nem hazudta azt soha, hogy ez a válogatott bárkit megverhet, egyszerűen a maguk eszközeivel próbálták kihozni a legtöbbet a kapott anyagból.

Másrészt kicsit a TrollFoci Facebook-csoportnak is köszönhetően mintha eltűnt volna a lelátóról az állandóan ott lebegő katonás hangulat.

Értjük mi, hogy páran életük harcának tekintik azt, hogy kimennek a lelátóra kiabálni, de csütörtökön a norvégiai vendégszektor végre inkább egy jó hangulatú, ráadásul jó hangulatot teremteni is tudó társaságra emlékeztetett, mint egy háborúzni érkezett hadosztályra.

Nyilván kellett ehhez a jó eredmény, de sokkal mókásabb azt hallani, hogy "Lesz még Oslo Hajdúszoboszló", mint azt, hogy mit csináljon Csányi Sándor az édesanyjával.

3. Nekünk is lehet mázlink

Annyiszor hallottuk már, hogy a labda gömbölyű és a focit tizenegyen játsszák, hogy szinte el is felejtettük: ennek nem az az értelme, hogy mi szívunk. Pedig általában ezt jelentette, az elmúlt 28 évet a vacak játék mellett a rosszkor kapott potyagólok és a kihagyott sorsdöntő helyzetek jellemezték.

De csütörtökön végre nekünk is adta a gép, végre a mi véleményes tizenegyesünket nem fújták be, az utolsó percekben végre az ellenfél nagy helyzete ment kapufára, és a kritikus percekben sem a legjobb helyen álló norvéghoz pattant a labda. A csütörtöki meccs kicsit visszaadta a hitünket abban, hogy nem esküdött minden össze a magyar válogatott ellen.