Miért kell hőzöngeni a stadionépítések miatt?

Sajnos az emberek többsége buta. Igen, fáj kimondani, de így van. Nézzük, mik a legáltalánosabb, egyben a legvehemensebb vélemények, ha stadionépítés jön szóba egy beszélgetés alkalmával:

Ezek, és ezt kombinálják a buták. Helyre kéne rakni egy-két dolgot a fejekben. Először is azt, hogy soha nem finanszíroznak stadiont egészségügyi keretből, illetve nem vesznek játékosokat egészségpénztári számlára. Nem is értem, hogy egy gondolkodó, magát felvilágosultnak tartó ember, hogy állhat ki akár az üzenőfalán, akár nagyobb nyilvánosság előtt akkora ostobasággal, hogy „stadionok helyett kórházakat kell építeni.”

Ha ezen a színvonalon indulok harcba, akkor azt tudnám első érvként felhozni, hogy attól nem lesz jobb az egészségügy, ha ész nélkül elkezdünk kórházakat építeni. Attól még orvosok, nővérek és korszerű műszerek nem lesznek benne. Aztán baszhatja Baktalórántháza a szép új kórházat, ha éppen önkiszolgáló… Természetesen vannak helyek, ahova indokolt lenne, de jómagam inkább az egészségügy minőségét javítanám.

De a kórházakról ennyit, mert meg fognak vádolni, hogy politizálok. Leszarom a politikát, de azt nem értem, hogy miért lesz buzi attól egy miniszterelnök, hogy támogatja az ország sportéletét? Akkor miért nem volt buzi, amikor feljutottak a hokisok az A-csoportba? Nem érdekel, ha buzi, de ne ettől legyen már az! Vagy az a baj, hogy támogatják a sportot? És itt csatol vissza a prolivircsaft: „hogy merészelnek stadiont építeni, mikor 3 hónapot kell várnom az epeműtétemre?”

Én nem fogom szájjal levenni a kormányt azért, mert rájöttek arra, hogy minél többet költünk sportra, annál kevesebbet kell később egészségügyre. Ahogy Guzmics Ricsi sem lesz a Nemzet Sportolója, mert zsinórban lehozott két meccset hiba nélkül. Magyarországon nincs társadalmi konszenzus! Semmiben! Bármiről is legyen szó, nincs olyan, hogy mi, magyarok, feltétel nélkül egyetértsünk valamiben.

Könyörgöm, Magyarországon, mi, magyarok, arról vitatkozunk, hogy meg kell-e védenünk a határainkat, avagy nem… Nonszensz, gyerekek! Szembe kell nézni azzal, hogy nem azért szar a helyzet itthon, mert mi magyarok vagyunk, és ennyire köcsögök lennénk egymással. Mert semmivel nem vagyunk görényebbek egymással, mint a svájciak, vagy éppen franciák, az újkori társadalomfejlődésünkből viszont ilyen-olyan diktatúrák miatt kimaradt megközelítőleg 70 év!

Amíg a nyugati kultúráknak volt 70 évük arra, hogy megfelelő megoldásokat keressenek olyan problémákra, amiket a polgárjogok megfelelő gyakorlása, a szabad véleménynyilvánítás, a rasszizmus, a globalizáció, a társadalmi egyenlőtlenségek, a gazdasági verseny stb. – estig sorolhatnám – okoz, addig mi több diktatúra árnyékában fejlődtünk olyanra, amilyenre.

Ezzel itt még nincs vége, hisz a társadalmi egyet nem értés főleg abból fakad, hogy ezalatt a 70 év alatt, amíg be voltunk zárva, egész egyszerűen megutáltuk egymást. Aztán egyszer csak a rendszerváltással kiszakadt a zacskó, és egyik napról a másikra mindenkit nyakig beterítettek azok a problémák, amiket a nyugati emberek fokozatosan, 70 év alatt kaptak.

Félreértés ne essék, nem védem az előző rendszereket, de egész egyszerűen nem tudjuk felvenni a ritmust, nem tudjuk levetkőzni a belénk kódolt hibás programot. Hiába telt el 25 év, hiába van negyed évszázada „nyitva a világ”, nem tudunk élni a lehetőséggel, mert komplett generációk nőttek fel a ’80-as, ’90-es évek panaszhullámain, és már születésüktől fogva gyanakvóak, negatívak és materiálisak.

Tisztelet a kivételnek, ami sajnos a számok tükrében igen kevés. Száz szónak is egy a vége, soha nem lesz társadalmi konszenzus a futballal kapcsolatban, de másban sem. Fel kell nőni végre a feladathoz, hogy tudjunk előre gondolkodni, nem csak a mában élni. Ezért támogatom a stadionok építését.