Mágusok vagy amatőrök? Ezt adták a magyar sportnak a külföldi edzők

Röplabdában sikerült, vajon fociban is menni fog? A %RIPOST% által nemrég bemutatott, belga Jan De Brandt vezetésével a magyar női röpisek olyat tettek, amit utoljára 1987-ben. Kijutottak az Európa-bajnokságra, sőt, meccset is nyertek a tornán. A sokáig tetszhalottként sínylődő sportág gyors felemelkedése nem kis részben a külföldi kapitánynak köszönhető.

De mi a helyzet a többi csapatsportban? Megéri-e külföldről szövetségi kapitányt szerződtetni, tudnak-e ők bármilyen pluszt hozzátenni a magyar válogatottak szakmai munkájához, játékához? Az alábbiakban a %RIPOST% a látványsportágakat veszi górcső alá.

Futball:

Azt minden hazai focirajongó tudja, hogy felnőttválogatottunk utoljára 1986-ban járt világversenyen. A magyar futball az irapuatói rémálomtól pedig rögtön kómába is esett. Olyannyira, hogy azóta csupán a leglelkesebb rajongók képzeletében, valamint az elméleti matematikusok füzetében létezett Eb- vagy vb-részvételről szóló forgatókönyv. Utolsó vb-góljaink:

A szövetség eddig négy alkalommal próbálkozott külföldön született edző kinevezésével. Az első az a Jenei Imre volt, aki magyar család gyermekeként Romániában látta meg a napvilágot. Jeneinek 1992 és 1993 között mindössze egy év jutott, ennyi idő alatt nem tudott csodát tenni.

A német Lothar Matthäus Forma-1-es nyelven szólva amolyan „edzésmenő” volt, irányításával a barátságos meccseken arattunk értékes győzelmeket (Németországot például 2:0-ra vertük idegenben), azonban a hangzatos nyilatkozatoknál tovább az egykori aranylabdás sem jutott. Tétmeccseken vele sem ment.

Lothar kétéves kapitánykodása után ráadásul az is kiderült, hogy fizetésének csak a harmadát kapta legálisan, mintegy 200 millió forintot egyéb szerződésekkel utalt neki az MLSZ. Így történhetett meg az is, hogy a szövetség 10 millióért berendezte Matthäus lakását, pedig erre nem lett volna köteles.

2008 és 2010 között a holland Erwin Koeman következett. Az eredmények viszont ezúttal is elmaradtak, mi több, a németek és a hollandok is alaposan kipúpozták az általa irányított magyar válogatott hálóját. Koeman a 2010-es vb-re nem tudta kivezetni a csapatot, sokan pedig azért is kritizálták, hogy mellőzte Gera Zoltánt.

Sokak kedvencét, Dárdai Pált idén nyáron váltotta a negyedik külföldi kapitány, Bernd Storck. Bár még csak két meccsen van túl, az már látszik, hogy a játék vele sem lett jobb. Sőt, még az eredmények is elmaradnak. Pedig a Herthához láncolt Dárdai megteremtette a lehetőségét annak, hogy a csapat végre kijusson az Eb-re. Ám úgy tűnik, Storck a döntetlenekkel és az impotens támadójátékkal is elégedett.

Jégkorong:

Itt az abszolút pozitív példa! A magyar hoki az elmúlt 15 évben óriásit fejlődött, és ebben komoly szerepük van a külföldi kapitányoknak. Az úttörő a szlovák Jan Jasko volt, de az igazi sikert Pat Cortina aratta. A kanadai szakember több mint 5 évig vezette a nemzeti csapatot, irányítása alatt a válogatott játéka új szintre emelkedett.

Cortinával a hokisok 2008-ban felkerültek az elitbe, játszhattak például Szlovákia és Kanada ellen is. Emlékezetes pillanat: a kapitány a siker után megkönnyezte a Himnuszt. Cortina a munkájával és a hozzáállásával, csapata pedig a játékával vívta ki az ország elismerését.

A hokiszövetség 2001 óta csak külföldi kapitányokat nevez ki, közülük Cortina mellett Rich Chernomaz érdemel még említést. A kanadai edző 2013-ben vette át a csapatot, majd idén feljuttatta a válogatottat. Így jövő tavasszal ismét a világ legjobbjai ellen korizhatnak a jégre a magyarok!

Kézilabda:

A sportág női és férfi vonalon is csupán egy-egy külföldi szövetségi kapitányt tud felmutatni. Görbiczék irányítását 2011-ben vette át a norvég Karl Erik Bøhn. A szakember fogadtatása eleinte vegyes volt, építő jellegű munkája azonban viszonylag gyorsan beérett: ennek 2012-ben egy Eb-bronz lett a jutalma. A kapitányt nemcsak a játékosok, hanem a drukkerek is megkedvelték.

Később azonban leukémiát diagnosztizáltak nála. Hogy mennyire egymásra talált a gyilkos kórral harcoló edző és csapata, arra jó példa ez a 2013-as idézet:

Az álmom az, hogy visszatérek Magyarországra, s újra én leszek a női válogatott szövetségi kapitánya. Azért küzdök mindennap, hogy ez valóra váljon.  

A népszerű KEB-et  2014-ben győzte le a betegsége. Azóta ismét magyar szakember vezeti a női kéziseket.

A férfiaknál jelenleg a kirgiz származású Talant Dujsebajev a szövetségi kapitány. Az öntörvényű zseni munkáját egyelőre nehéz lenne megítélni. A feladata viszont komoly, ki kellene juttatnia a magyar csapatot a riói olimpiára.

Kosárlabda:

Az egykor főleg női vonalon sikeres sportág mára éppen olyan belterjes lett, mint a foci. Az eredmények el is maradtak: a férfiak utoljára 1999-ben szerepeltek Eb-n, akkor a 14. helyen végeztek. Két éve a horvát születésű, de szinte már „kosármagyarnak” számító Sztojan Ivkovics irányítja a csapatot.

A nőknél sem rózsásabb a helyzet. Amíg a 90-es években egyértelmű volt egy-egy Eb-részvétel, addig manapság ez már csak házigazdaként sikerülhet. Így volt ez idén nyáron is. A szlovák Stefan Svitek vezetésével a válogatott egy tét nélküli meccset nyert meg, a csoportkör után pedig búcsúzott. A külföldi edzőtől semmi olyat nem láttunk, amire egy magyar szakember ne lett volna képes.

A hazai kosárszövetség ezen a héten mindkét edzőt megerősítette pozíciójában.

Vízilabda:

A női és a férfi pólósoknak sem volt még külföldi kapitányuk. Persze minek is lett volna, ha például Kemény Dénes 15 éven át tudta sikerrel dirigálni a csapatot. Jelenleg nehezebb a helyzet: a vizes vb-n mindkét gárda kudarcot vallott, a nők kapitánya le is mondott, de a férfiak vezére, Benedek Tibor is kapott bőven kritikát.

Kell-e nekünk külföldi kapitány?

A fenti kérdésre egyszerű a válasz. Amennyiben olyanokról van szó, mint Cortina vagy Bøhn, akik emberi és edzői vonatkozásban is segítették a válogatottakat, akkor igen. Összességében a %RIPOST% úgy érzi, a jégkorong és a női kézilabda kivételével a hazai szövetségek olyan „idegeneket” választottak, akik sokszor még a játékon és a hozzáálláson sem javítottak. Az eredményekről már nem is beszélve.

Legtöbbjük nem hagyott igazán nyomot maga után, a „fogd a pénzt, és fuss” elv alapján húzták, ameddig lehetett, majd távoztak.

Végezetül azzal zárunk, amivel kezdtünk. A Jan De Brandt vezette női röpiseknek ugyanis nemcsak az Eb-részvételt sikerült kiharcolniuk, hanem idén megnyerték az Európa-ligát. Lehet, hogy a poraiból új sikersportág születik?