Eltemethetjük magunkat a pályán, ha nem verjük Feröert

A szigetcsoport területe 1395,74 négyzetkilométer, népessége 48 ezer 553 fő. 18 szigete egy kivétellel mind lakott. Ezeket az adatokat a Wikipedia internetes enciklopédia Feröer címszava alatt bárki megtalálhatja. Így semmitmondóak, de ha úgy nézzük, népességét tekintve Eger és Nagykanizsa között tanyázik, egy akkora területen, mint a ceglédi kistérség.

Természetföldrajzi és ipari tekintetben majdnem 100 százalékban kiszolgáltatott a tengernek, ennek következtében az egy főre jutó éves halfogyasztás az európai uniós átlag háromszorosa. Tulajdonképpen miattuk ilyen magas az uniós átlag.

Elképzelem a képet, hogy a feröeri kapitány, aki ebben az esetben lehet, hogy a civil életben tényleg halászhajó kapitánya, este bemegy a kikötői kocsmába, és leszűkíti a magyarok elleni keretet. Majd összetartás gyanánt együtt megnézik, és kiröhögik a Discoveryn az amerikai rákhalászok balfaszkodásait.

Tehát jelen pillanatban ebből a 48 ezer 553 főből választottak ki 20 embert, akiknek az a feladatuk, hogy feltartóztassák a 30 éve sikerre éhező magyar válogatottat. Akárcsak Az éhezők viadala. Tudom, meg fogom kapni megint, hogy egyoldalú a gondolkodásom, és hogy lenézem, és megalázom a tisztességes feröeri embereket, ami távol álljon tőlem.

De egész egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy odáig süllyedjen a magyar futball színvonala, hogy egy hazai vereségnek akár csak a gondolata is felmerüljön bárkiben.

Nagyon aranyosak, szerethetők tudnak lenni ezek a legtöbbször amatőr státuszú hobbilabdarúgók, kiegészülve néhány társukkal, akik harmad- és negyedosztályú bajnokságokban szerepelnek, de egy ennyire kiélezett szituációban nem lehetnek ellenfelei egy motivált, bizonyítási kényszerben lévő profi alakulatnak.

Hétfőn lent voltam Telkiben a sajtótájékoztatón, de nem az eseményre mentem, hanem azért, hogy tudjak váltani velük néhány szót. Mondhatom, többekkel is baráti a viszonyom, és ezt az alkalmat tudom kihasználni, hogy találkozzam velük.

Láttam rajtuk, ők is így gondolják, nincs hibalehetőség, ez a fix 1-es meccs, bármilyen körülmények között. Ehhez papíron egy ligaválogatott is elég lenne, de ha őszinték vagyunk, a Gyirmót agyonverné Feröert! Amennyiben egy bajnokságban szerepelnének.

- Bazsi, mi lesz a bálnavadászok ellen?

- Ááá, sima, szóba nem jöhet más, mi van veled??? Ott eltemetem magam a gyepen, ha nem 3 pont!

Böde Danit megkérdezte egy újságíró, hogy nagy a nyomás, újra válogatott, nem izgul? Dani a lehető „legbödésebben” odavágta, hogy ő hova izguljon? Izguljon az, aki beválogatta… És ott van Storck mester… Aki a románok elleni meccset megelőző sajtótájékoztatón, egy vidám, jó kedélyű, elegáns figura benyomását keltette, most sokkal inkább hasonlított egy százéves szamurájra, aki éppen seppuku-hoz készülődik.

Lehet, hogy én vagyok mostanában szar passzban, és rosszul láttam, de nektek nem tűnt fel, hogy Storck őszült, mióta kapitány? Na, mindegy, az látszik, hogy ő be van feszülve rendesen, pedig aztán, ha nem jutnánk ki, ő lenne a legutolsó, akit hibáztatnánk.

Tudom azt is, hogy eljutnak hozzá a hírek, ezért elmondom, nem kell izgulnia, hisz nem azon múlik a dolog, hogy éppen a népakarat miatt behívja-e Bödét, vagy belátja, hogy értelmetlen ennyire ragaszkodnia a Szalai-témához.

Stiebert sajnálom, hogy kihagyta, de hát ízlések és pofonok. Mindent összevetve jöhetne ide még hétezer karakternyi sunyi ömlengés arról, hogy milyen sorsdöntő ez a meccs. Csapkodhatnánk strandpapuccsal szarabbnál szarabb közhelyeket, hogy kinek a kijének a szerencséje van mások kezében. Nem teszem, mert őszintén ki kell mondani, hogy nincs más elfogadható eredmény csütörtökön, csak a győzelem.

Pláne úgy, hogy számomra, és rajtam kívül sok százezer futballszerető ember számára, felfoghatatlan módon, az UEFA annullálta a minket elmarasztaló döntését. Tehát a körülmények még kedvezőbbek lettek, éppen ezért nem mentem be a sajtótájékoztatóra, mert azt az egyet tudtam volna kérdezni tőlük: elgondolkodtak-e azon, hogy más sportágat keresnek abban az esetben, ha kikapnak itthon Feröertől?

És ezt meg nem akartam. Mert ezt ők is érzik.