Mert az igazi szubkultúra tagjai "Nyúbalansz"-ban járnak...

A „fotelultra” mint társadalmi jelenség igenis létezik. Egy divathullám. Ez általában azzal kezdődik, hogy lejön torrenten a Futballhuligánok című film. Látják, amint a kis Zsákos Frodóból igazi, teljes értékű West Ham Hooligan lesz. És ez tetszik nekik!

Tündérmese arról, hogyan lesz egy szürke, kis jellegtelen emberből egy csoport megbecsült és elismert tagja. Erre vágynak legbelül, de tudják, hogy soha nem érhetnek azoknak az embereknek a nyomába, akiket Istenként tisztelnek. Ezáltal, mivel esélyük sincs a megbecsülésre és a tiszteletre, elkezdenek úgy tenni, hogy a kívülállókat megtévesszék.

Vateráról rendelnek egy Fred Perry-pólót és egy Stone Island-sapkát, majd ahogy meghozza a postás, megy a poszt: #ultrasliberi, #casual #acab #hool… Na, de itt még nem ér véget az egész, mert annyira elhiszik magukról az általuk kialakított képet, hogy még át is esnek a ló túloldalára. Kimennek meccsekre, demonstrációkra, hogy a hátsó sorból nézelődjenek, esetleg jó messziről eldobjanak egy sörösüveget.

Az én véleményem az, hogy itt van az a pont, ahol ezeknek az embereknek meg kell állniuk, és be kell ismerniük maguknak, hogy "ennél tovább nem vagyok kalibrálva". El kell fogadniuk, hogy nem lesznek soha megbecsült tagjai ennek a rétegnek, mert van bennük valami, ami ezeket az álmaikat tönkrezúzza. És az a valami a félelemérzet…

Hogy ezt honnan tudom? Onnan, hogy ezt én már 15 évvel ezelőtt lezongoráztam az „Ultrá” című filmmel, meg a Harmadik Félidő cserebere rovatával. Én beláttam, hogy ez az életút nem nekem való, azonban szoros szálak fűznek a Kispest-tábor számtalan tagjához, éppen ezért kedves lila barátom, vagy kék, vagy akármi, kövesd a példámat, és lépj ki a „fotelultra” szerepéből!

Szimpatizálj velük, egyet is érthetsz azokkal a dolgokkal, amik fedik az értékrendedet, de „fotelultraként” ne vegyülj közéjük, főleg ne a hátuk mögül dobálózz sörösüvegekkel, mert a te fajtád ártja az általad tisztelt rétegnek a legtöbbet. Nem ciki, hidd el!