Ezért fog ma megőrülni az ország

Alig néhány óra van hátra az év legfontosabb meccséig.

A jegyek 10 óra alatt elfogytak.

Szar a magyar foci.

Mégis, Dzsudzsákék megcsinálták azt, amire még a Rolling Stones sem volt képes. Teltház fél nap alatt… Ezért mondom, hogy a futball, az futball, a többi lóf.sz! Szinte minden platform a soron következő románok elleni, „sorsdöntő” mérkőzéssel foglalkozik. Na, igen „sorsdöntő”... Ez a jelző egybeforrt a meggypiros mezzel, nekünk minden meccs sorsdöntő. De ez most tényleg az. Ez nem csak egy meccs, ez A Meccs! Ezt várja minden szurkoló, 2014. október 12. óta! És első kézből mondhatom, hogy nem csak mi, szurkolók, hanem a játékosok is.

Úgy érzem, meg kell magyaráznom, hogy miért ez a meccs a meccsek meccse. Ha egy Lazio-szurkolót megkérdezel, hogy mivel lenne elégedett a bajnokság végére, akkor 80 százalék, hogy azt válaszolná: szarok a bajnokságra, csak a Romát verjük oda-vissza. Nos, a románok a „mi AS Románk”. De itt, nálunk, már telekiabálják a sajtót, hogy a szemét, rasszista huligánok itt félelmet keltenek, és a családok, és ez meg amaz, meg nácik, és blablabla… A köd önti el az agyamat ilyenkor!

Akárkivel találkoztam, család, barátok, a fogorvos, de még az engem igazoltató rendőr is úgy köszönt el, hogy a románokat oda-vissza! Igen, ez a foci, a történelmi sérelmek, a gazdasági különbségek és vallási eltérések társadalmi kivetülése. Meg lehet kérdezni egy németet, hogy viszonyul egy Németország-Franciaország meccshez. Vagy a görögök véleménye egy törökök elleni derbiről? Esetleg egy szerb-horvát rangadó? Ugye, hogy kezded érteni? Éljen bárhol, bármilyen körülmények között az ember, mindig megteremti a saját „magyar-románját”… Mert ez a meccs bizony odatartozik a legnagyobbak közé.

Természetesen tudjuk, hogy a román-magyar ellentétet csak egy hangos kisebbség feszíti, és ezt valószínűleg az a 70 körüli nagymama is tudta, aki a román-magyar előtt az unokáját fogva próbálta leköpni a magyar ultrákat, és úgy bozgorozott, hogy kiköpte a protkóját. Igen, láttam, a saját szememmel - mert én ott voltam Bukarestben - azt a hangoskodó kisebbséget, akik rasszista, soviniszta, kirekesztő és félelemkeltő módon viselkednek…

A meccs előtt harapni lehetett a feszültséget és a gyűlöletet, ami minket körülvett. A stadionba három ellenőrzőponton át lehetett bejutni, ahol igen sok provokáció érte a magyar szurkolókat. Ott leszarják az UEFA és az EU ilyen olyan szabályait és eszmeiségét. Gyűlölnek. Gyűlölnek, mert magyar vagy. Nem azért gyűlölnek, mert te, az épp aktuális ellenfél szurkolója, jöttél látogatóba.

Ha nem lenne rendőrség, akkor szerintem egy román-magyar sakkmeccsen is halnának meg emberek. Amit átéltem a szektorunkban, az rávilágít arra, hogy itt bizony nem lehet arról beszélni, hogy ez csak a politika és egy kisebbség által felfújt konfliktus lenne. Ez sokkal több annál.

Ez olyan mélyen gyökerező gyűlölet, amire nincs orvosság. Hiába dolgoznának ezen politikusok, tudósok, filozófusok, nincs olyan megoldás, ami mind a két félnek egyaránt jó lenne. Csak nézze meg az ember, hogy a magyar Himnusz alatt milyen barátian viselkednek a románok. Az a 3000 magyar, aki kiutazott, büszkén, emelt fővel állta a sarat a stadionban és azon kívül is.

Testközelből láttam, hogy a “vendéglátók” igen nagy energiákat fordítanak a kiabálásra és a dobálózásra, de az általuk kezdeményezett konfliktusokat minden esetben heves visszavonulással fejezik be. Ezt csak az tudja átérezni, aki kint volt, és nem is szeretnék leállni vitatkozni azokkal, akik a stadion közelében sem voltak még - azon, hogy erre mi szükség van.

Ez a foci. Ennyi… Ne akarjuk elválasztani a focitól azt, ami egyidős a játékkal. Tudod, vannak azok a dolgok, amik elválaszthatatlanok. Ilyen a jó és a rossz, Hacsek és Sajó, Tom és Jerry.

És ilyen a futball és a szurkolók…