Fitneszlady lett a nagymama, 50 évesen kezdett versenyezni

Családias, belvárosi edzőterembe kísértük el az anya-lánya párost, hogy meglessük, hogyan zajlik náluk a közös munka. Viccelődve mesélik, hogy termen kívül inkább barátnői a viszonyuk, itt viszont Betti a főnök. Ugyanúgy kezeli édesanyját, mint a vendégeit, és nem hagyja, hogy kibújjon a nehezebb feladatok alól sem. 

„Akkoriban a nők nem jártak edzőterembe”

Hogy Gabi mikor méretteti meg magát újra a színpadon, csupán azon múlik, hogy mikor szívja fel magát ismét annyira, hogy belevágjon a felkészülési munkába. Nem tagadja, hogy szigorú hónapokat igényelnek a versenyek, de ha jön az elhatározás, könnyedén kizárja a finom falatokat és lánya segítségével, képes kihozni magából a maximumot. Addig sem lazsál, hiszen hetente többször edz, hogy karbantartsa a testét s lelkét. Lift helyett mindig gyalog jár haza, a másodikra. Rengeteg gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt, és már jó ideje kerüli a húst. Azt mondja, a sport szinte mindig az élete része volt.

– Három lányom van – mondja Gabi, aki ma már kétszeres nagymama. – Amikor a gyerekek kicsik voltak, inkább otthon tornáztam. Akkoriban jött be Magyarországra a Jane Fonda féle női torna, ami ma már hagyományos aerobiknak számít. Természetesen nagy rajongója lettem, hiszen alaposan átmozgatott. Már 40 éves elmúltam, amikor a volt férjem révén eljutottam egy edzőterembe. Én voltam az egyetlen nő, nem volt edzőm sem, nem volt internet, hogy utána nézzek, mit, hogyan kell végezni, így magamtól csináltam a gyakorlatokat azok alapján, amit a többiektől láttam. Megtetszett, mert rájöttem, hogy a súlyokkal, tárcsákkal sokkal jobban lehet formálódni. Később én csaltam le Bettit, a legkisebb lányomat az edzőterembe, és ott ragadt. Körülbelül 16 éves volt, amikor egyszer csak azt mondta: anyu, fitnesz modell leszek. Akkoriban jött be ez a fogalom az országba. Tizenhét év volt az alsó korhatár a versenyeken. Amint lehetett, benevezett, és sorra nyerte a rendezvényeket. 

„Egyedül indultam a hatvan pluszos kategóriában”

Betti hat évig versenyzett, háromszor világbajnok, kétszeres Európa-bajnok lett, s közben bejárta a fél világot. Az édesanyja végig támogatta és a háttérből segítette. Egyikük sem gondolta, hogy később épp fordítva lesz, és Betti fogja felkészíteni az anyukáját a versenyekre.

– Már ötven fölött voltam, amikor meghirdettek itthon egy olyan kategóriát, amibe korban belepasszoltam – meséli Gabi. – Végül beadtam a derekam és beneveztem. Az utolsó versenyem pedig két évvel ezelőtt volt, ekkor már a hatvan pluszos kategóriában indultam, ami szintén egy új kategória volt akkor. A verseny napján derült ki, hogy én vagyok az egyetlen induló, így elnyertem az első helyezést. Én is az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy részt veszek rajta, így csak két hónapom volt felkészülni, amiből hat hetet edzettem Bettivel. Két hét volt a versenyig, amikor felvettem egy fürdőruhát és megmutattam magam a lányomnak. Addigra már fogytam, lementek rólam a furcsa kitüremkedések, de nem éreztem még túl jónak a formámat. A versenyen ugyanis a színpadon, a fények között minden látszik. Ott egy gramm plusz zsír sem lehet rajtunk. Megkérdeztem Bettit, hogy szakmai szemmel mi a véleménye. Azt felelte: anyu, te tényleg indulni akarsz ezen a versenyen, jól meggondoltad?! Azt hiszem, ez mindent elmond a motivációs stílusáról, de működik. 

– Azt is hozzátettem, hogy ha nem kerül jobb formába, akkor ne álljon színpadra, inkább csak készítsünk róla néhány fotót – veszi át a szót Betti. – Muszáj volt valami olyat mondanom, ami kicsit ráijeszt, mert különben hajlamos az ember lazábban venni a dolgokat. Mindent betartott, amit kértem. Végül, összesen tíz kilót fogyott a két hónap alatt. Nagyon elégedett voltam azzal, amit elért.

Soha nem késő elkezdeni

Gabi büszke rá, hogy az eredményeit teljesítményfokozók nélkül, önerőből, szigorú diétával és sok edzéssel érte el.

– Nekem mindig is követendő példa volt az anyukám, és az apukám is – mondja Betti. – Gyerekkoromban is azt láttam, hogy mindig sportolnak. Jó látni, hogy a mama hatvan fölött is odafigyel magára. Én már 19 évesen eldöntöttem, hogy személyi edző leszek, és pont azért, mert szeretném motiválni a lányokat, hölgyeket, hogy csinosabbak, fittebbek, egészségesebbek legyenek.

– Én el sem tudom képzelni az életemet e nélkül – folytatja Gabi. – Egy bizonyos kor után, már nem is a külső motiválja az embert, hanem az egészség. Ha néhány napig nem edzek, észreveszem, hogy az ízületeim berozsdásodnak. Ismerősöktől gyakran hallom, hogy 40 fölött már mindig fáj valami. Én azt tapasztalom, hogy ennek nem kell így lennie. Sokan merítkeznek az én történetemből, ismerősök és ismeretlenek is, sokan kezdtek el edzőterembe járni, sőt versenyezni is. Valószínűleg ott motoszkált ez már bennük, és a példám adta meg nekik az utolsó löketet. Jó érzés, hogy inspirálni tudtam másokat, mert hiszem, hogy ebben a korban sem késő új dolgokba kezdeni. Talán klisé, de igaz, hogy ha egészség van, bármit el tudunk érni. Én nem azt nézem, hogy min keseregjek, hanem igyekszem mindenben megtalálni a szépet. Sokáig zártabban éltem, hiszen a család, a gyereknevelés volt az első. Már felnőttek a lányok, elváltam, de nem hagytam, hogy belekerüljek egy negatív spirálba. A versenyzések, az itt elért sikerélmények is löketet adtak arra, hogy újra kinyíljak, és akár 50, 60 évesen is főnixmadárként szárnyaljak egy kicsit… 

Szöveg: Szabó Csilla - Fanny magazin