Mezítlábas futás az új őrület

A mezítlábas futás tulajdonképpen nem új dolog, hiszen az ősember aligha hordott légpárnás futócipőt, amikor a természetben futott a vad után. De vajon használható ez a technika ma is, amikor időnként betonon futunk? A mezítlábas futás hívei szerint igen, bár homokos talajon sokkal gyakrabban használják ezt a technikát. Úgy vélik, hogy míg a futócipők, és általában az állandó cipőviselés elkényelmesíti a láb és a vádli izmait, addig a mezítlábas sporttól ezek az izmok megerősödnek. Javul az egyensúly, a futás technikája, és a sportoló közvetlenül kapcsolatba lép a természettel.

A mezítlábas futás hátrányai között a gyakori izomlázat szokták emlegetni, legalábbis addig, amíg az érintett izmok meg nem erősödnek. Épp ezért lassan, fokozatosan kell átszokni rá, kezdetben csak kisebb távokat és időtartamokat vállalva. Az úton levő üvegcserepekre, ágakra, szúrós termésekre is jobban kell figyelni, mivel ezek sérülést okozhatnak.

Azok, akik mégiscsak szeretnének valamilyen cipőt viselni, de a mezítlábas futás előnyeit is élveznék, a minimalista cipőket választhatják: ezekben valóban minimális a párnázás, a lábnak kifejezetten csak azokat a részeit védik, amelyek sérülésnek vannak kitéve – a többit viszont hagyják szabadon mozogni. Egyes minimalista cipők tulajdonképpen nem többek a talp egyes részeire ragasztható szilikonmatricánál.