SZTÁRDZSÚSZ
A gyönyörű modell siketként éli az életét, amelynek nehézségeiről nemrég hosszas bejegyzésben vallott. Weisz Fanni lapunknak adott interjújában elárulta, hogyan érzett akkor, amikor először nyilvánosság elé állt.
Weisz Fanni Instagram-oldala sok mindent elárul: gyönyörű és sikeres modell, boldog feleség és kiegyensúlyozott édesanya. Fanni siketként éli az életét, amelyről ma már bátran és nyíltan kommunikál, ám ahogy ő fogalmaz, eleinte nagyon nehéz volt felvállalnia a történetét: félt az előítéletektől és félt attól, hogy mit gondolnak majd róla. Fanni elmesélte nekünk, milyen érzésekkel emlékszik vissza ezekre a pillanatokra.
Weisz Fanni: „Nem vágyom hősként élni, csak hitelesen”
„Számomra nem volt könnyű először nyíltan beszélni arról, hogy siketként élem az életem – sokáig ott motoszkált bennem a félelem az ítéletektől, a címkéktől.
De aztán rájöttem, hogy ha én nem merek megszólalni, akkor hogyan várhatnám el a világtól, hogy igazán meghalljon? Most már tudom, hogy az őszinte megosztás nem gyengeség, hanem híd: ami két világ között épül. A halló és a siket világ között, az emberek és a megértés között. És ha ez a híd akár csak egyetlen ember számára is átjárhatóbbá teszi a másság elfogadását, akkor már megérte.
A gyönyörű modell életében először egy szépségversenyen állt ki az emberek elé és a saját anyanyelvén, vagyis jelnyelven mutatkozott be. Ahogy legfrissebb posztjában is visszaemlékezett erre: félelmetes érzés volt neki, hogy vajon mit szólnak majd ehhez, el fogják-e őt fogadni?
„Amikor először kiálltam és nyíltan beszéltem arról, hogy siketként élek, az egyfajta belső fordulópont is volt. Addig sokszor úgy éreztem, hogy nekem kell alkalmazkodnom a világhoz – halkabban kérdezni, gyorsabban olvasni mások szájáról, elrejteni a hallókészülékem. Azóta már tudom, hogy az elfogadás nemcsak másoktól várható el, hanem belülről is kell jönnie.
Fanni úgy véli, ha ő maga büszkén és őszintén tud önmaga lenni, az már önmagában is szemléletformáló lehet.
Nem vágyom hősként élni, csak hitelesen. Szeretném, ha a siketségem nem egy különlegesség lenne, hanem egy természetes része annak, aki vagyok. Ha valaki ebből erőt merít, vagy közelebb kerül ahhoz, hogy megértsen egy másik embert, akkor már megérte megszólalni.
S hogy hogyan emlékszik a kezdetekre Weisz Fanni édesanyja?
Léránt Ágnes mindig támogatta lányát, mint mondja, pontosan tudta, hogy sokszor nehéz lesz Fanni útja.
„Anyaként természetesen féltettem őt – nem azért, mert ne bíztam volna benne, hanem mert tudtam, hogy az út, amin elindul, nem lesz mindig könnyű. De én mindig ott álltam mögötte teljes vállszélességgel, mert hittem benne.
Tudtam, hogy egyszer eljön majd az a pillanat, amikor már nem leszek mellette úgy, ahogy most vagyok – és akkor is erősnek kell lennie. A legfontosabb, amit szerettem volna neki átadni, hogy bármilyen hátránnyal is indul az életben, ugyanúgy tudnia kell érvényesülni, mint bárki másnak.
Ágnes szerette volna, ha olyan felnőtté válik, aki nemcsak magáért áll ki, hanem akár másokat is képvisel.
„Láttam benne a tehetséget, az érzékenységet, és azt a különleges belső erőt, amivel hidat építhet emberek és világok között. Úgy érzem, ez az út sikeres lett.
Ma már nemcsak erős nőként, hanem csodálatos anyaként is helytáll. Boldogsággal tölt el, hogy ilyen emberré vált. Biztos vagyok benne, hogy ugyanazt a feltétlen szeretetet és támogatást adja tovább a gyermekének, amit ő is kapott tőlünk.
Ágnes szerint Fanni kisfia, Bendegúz mögött olyan biztos háttér lesz, amilyen minden gyereknek járna. Weisz Fanni férje szintén mindenben támogatja a csinos édesanyát, akivel a legnagyobb békében és harmóniában élnek.
Ripost hírek
