Kovács Kati volt az első magyar művész, aki csillagot kapott. Ráadásul ezt épp szülővárosában, Egerben adták át számára. Az énekesnő elmesélte, hogy amikor Amerikában járt, el sem tudta volna képzelni, hogy ilyen Magyarországon is megtörténhet egyszer.

Kovács Kati furcsának találta a jódlizást és elkezdte utánozni – így kezdődött minden

„Emlékszem, amikor kaptam egy csillagot, Egerben. Az volt az első csillag, a Dobó tér mellett. Akkor – így, örömömben – letérdeltem és megnéztem a csillagomat. Büszke vagyok rá, azóta többen is vagyunk a kis utcában, akik csillagot kaptunk. Egy kicsit emlékeztetett Hollywoodra, mikor a Csillagok sétányán mentem végig. Néztem és azt mondtam: de érdekes, nálunk, Magyarországon ilyen soha nem lesz. Sosem gondoltam volna, hogy én valaha kapok egy csillagot Eger egyik legszebb utcáján” – mesélte a Kossuth-díjas énekesnő, aki felelevenítette az első zenével kapcsolatos élményét is – ez szintén Egerhez köti.

A mai színház helyén volt egy mozi. Nem tudom, mi volt a neve, de azt tudom, hogy 20 filléres jeggyel olyan helyre kerültem, ahonnan nem is láttam semmit, csak a hangot hallottam. Sziluettben láttam az alakokat, elnyúlva, ahogy a vászon meg volt hajlítva. Azt viszont hallottam, hogy jódliznak. Hazamentem és elkezdtem otthon gyakorolni a jódlizást. Nem tudtam, mi az, csak különleges volt. Mint gyerek, rögtön elkezdtem utánozni. Egyébként így fejlődik az ember, hogy valamit utánoz. Nagyon fontos egy ember életében, hogy hova viszik, miket lát, miket hall!

– emlékezett vissza az énekesnő a pillanatra, ami a zene irányába vezette. Kovács Kati családja minden tagja vájt fülű, de őt a szorgalma és kitartása repítette a slágerlisták élére.

Még ma sem érzi, hogy készen lenne

„Mikor édesanyám elsőként vásárolt rádiót, abból éjjel-nappal zene szólt. Hárman vagyunk testvérek, mindenkinek – szerintem – jobb füle van, mint nekem. Jobb a zenei memóriájuk is, mégis engem érdekelt a legjobban. Úgyhogy szorgalmasan tanulgattam, ha meghallottam a rádiót, próbáltam vele együtt énekelni” – mondta a Liszt Ferenc-díjas énekesnő, akit maximalizmusa soha nem hagyott nyugodni. Épp ezért sosem érezte azt, hogy neki bármilyen formában szerepelnie kéne.

Soha nem akartam énekes, zenész, vagy filmszínész lenni, sem szövegíró. Csak úgy jött. Úgy gyakoroltam, gyakoroltam – úgy éreztem, hogy keveset tudok. Tehát ennél sokkal profibbnak kéne lennem és folyamatosan tanultam. Egyedül. Otthon. Ella Fitzgerald jazz énekesnőnek volt egy dala, a How high the moon – és csodálkoztam, hogy még mindig nem tudom. Aztán kiderült, hogy az improvizációt próbáltam megtanulni, amit valószínűleg ő is megtanult a zenekarral. Szidtam magamat, hogy még mindig nem tudom. Most is azt mondom, hogy nincsen befejezve egy ember. Amíg érdekel, hogy énekel valaki, vagy milyen zenét játszanak, addig mindig tudsz valamit tanulni

– vélekedett Kovács Kati a Húrokon írt történelem című műsorban.

Kovács Kati: soha nem akartam énekes lenni