Megszólalt a szakértő a Nemzet lányáról

Különleges cseh–magyar minisorozat indult A nemzet lánya címmel, az 1870-es években játszódó történet a magyar közönség számára a Direct One kínálatában látható. A nemzet lánya egy fiatal lány romantikus történetét meséli el, aki a cseh nemzeti identitást formáló, viharos történelmi időkben próbálja megtalálni saját szabadságát és boldogságát. Mészáros Andor habilitált egyetemi docenssel, a Kelet-, Közép-Európa Története és Történeti Ruszisztikai Tanszék oktatójával beszélgettünk a film történelmi hátteréről.

– Van hasonlóság az 1848-as forradalmak leverése utáni magyarországi és csehországi helyzet között? (A nemzet lánya az 1870-es években játszódik)

– Inkább különbségek vannak. Az ugyan hasonló, hogy 1848-ban a bécsi eseményekre reagálva megmozdultak a csehek is, de a cseh tartományokban nem volt forradalom, Prágában volt spontán felkelés. Később is voltak, akik lázadtak az oktrojált alkotmány, a bécsi abszolutizmus ellen, köztük az egyik legfontosabb a nemzet leányának édesapja, Karel Havlíček Borovský. Ő csak úgy tűnik fel a filmben, mint a lány régen elhunyt apja, aki a „legnagyobb cseh író” volt. Valóban író volt, de a korszakban léteztek nála jelentősebb irodalmi személyiségek is. Borovský Tiroli elégiái és Lávra király című költeménye jelentősek, de inkább politikai gondolkodóként volt kimagasló.

 A cseh területek autonómiája mellett foglalt állást a Habsburg Birodalmon belül. A nagy különbség a korszak cseh és magyar politikai elképzelései között az volt, hogy a magyarországi közélet történeti jogi alapon a hungarus, Szent István-i magyar állam egységében gondolkodott, a csehek inkább nemzeti autonómiában. Ők a cseh (szláv) nyelvű területek önállóságát szerették volna elérni a birodalmon belül, lemondva a cseh történelmi tartományok német ajkú területeiről (viszont hozzájuk csatolva a Magyar Királyság északi, szlovák etnikai régióját). František Palacký történész, politikus – aki idősen a filmben is feltűnik – dolgozta ki 1848-ban ennek az alapját, amit ausztroszlávizmusnak neveznek. Ez a kremsieri birodalmi gyűlésnek benyújtott politikai koncepció a Habsburg Birodalom nemzetei önrendelkezésének kérdését akarta megoldani, föderalizálni kívánta a birodalmat. Úgy gondolta, létre kellene hozni hat nemzetiségi területet, köztük magyart és csehszlávot is. Karel Havlíček Borovský ennek a gondolatnak volt meghatározó támogatója.

– Mi indokolhatta, hogy Karel Havlíček Borovský kultikus rangú mártírrá emelkedett a cseh közvélemény megítélése szerint?
– Elsősorban azért, mert az élete a cseh nemzeti ügy melletti következetes kiállása miatt tragikusan alakult. Kiutasították a cseh történeti tartományokból és Brixenbe száműzték. Négy évet töltött itt, majd röviddel szabadulása után, harmincnégy évesen tüdőbetegségben meghalt. 1856-os prágai temetése a neoabszolutizmus korszakának legfontosabb cseh nemzeti megmozdulása volt, szervezésébe a nemzeti mozgalom minden jeles alakja bekapcsolódott. Borovskýt a cseh szabadságküzdelmek mártírjának tekintették, aki életét adta a cseh nemzetért.

Temetésén a nagy cseh írónő, Božena Němcová a hagyomány szerint egy töviskoszorút helyezett a sírra, ezzel is jelezve, hogy Karel Havlíček Borovský nemzeti mártír.

A Magyar Nemzet cikkében még több érdekes kérdésre megadja a választ a Nemzet lánya című sorozattal kapcsolatban az elismert történész,  Mészáros Andor.