kulcsár edina
Hosszú hetekig tart a felépülés a baleset után. Schmuck Andor mégsem mondta le a fellépését.
Több mint ezer nyugdíjas részvételével zajlott kedden a szépkorúakat támogató Tisztelet Társasága fennállásának 20. évfordulója a Margitszigeti Szabadtéri Színházban. Az eseményen természetesen jelen volt Schmuck Andor, a társaság alapítója is.
Andor látszólag makkegészségesen ünnepelt a többi résztvevővel. Ám délután már merevítőbe rakott lábbal posztolt egy, a járást segítő bot mellől.
Arra jutottam, hogy a félrelépés nem a szex definíciójáról szól; elég egy rossz lépcső. :-)
– írta a poszt mellé.
Hiába a tréfa, a bokamerevítőt nem osztogatják úgy, mint a kézfertőtlenítőt, ezért a Ripost megkereste a politikust, hogy mesélje el, mi is történt.
„Az ünnepség után gondoltam, elsétálok a Margit hídig. Churchillnek igaza volt, amikor azt mondta, "No sport!” [vagyis „Semmi sport!” - a szerk.], ugyanis olyan szerencsétlenül sikerült lépnem, hogy az egyik lépcsőnél egyszerűen leestem.”
Eltört a jobb lábam középső ujja, amit nem lehet se sínbe tenni, se semmi, ezt meg kell várni, hogy meggyógyuljon. Egyszer akartam sétálni a Margitszigeten; hiba volt! Soha többet!"
A törések általában hat hét alatt gyógyulnak, ám Andor arra számít, hogy cukorbetegsége még nyújthat is ezen az időszakon
Ez annál is inkább kellemetlen, hiszen meghívást kapott a szeptember 15-i Szenes Iván Emlékkoncertre.
„Két dalt szólóban fogok előadni az emlékkoncerten, ahol minden évben fellépek. Most az egyik barátommal elkezdtük átalakítani az egyik 50-es méretű cipőmet, hogy arra a hat percre mégiscsak színpadképes legyek.”
Pedig az sem lenne szégyen, ha ülve énekelne, a legnagyobb zenészekkel is előfordul néha, hogy inkább székről adják elő a legnagyobb slágereket. Ám ő erről hallani sem akar.
„Két nagyon jó dalt éneklek, az egyik a Szeretni bolondulásig című. Abban van egy részlet, miszerint De finom lenne! / Csak az a másik észrevenne / S benne lenne! – ezt nem lehet ülve elmondani! A másik – az emlékest történetében először – az Egy tisztes őszes halánték, aminek az utolsó versszaka így szól: Szóval én mondom egy tisztes őszes halánték / A nő számára ajándék / Nincs öreg férfi, hidd el cimborám / legfeljebb túl fiatal leány. Ezt végképp nem lehet ülve énekelni, vagy úgy, hogy az ember egy ilyen papucsban szaladgál.”
Vagyis a „lovagiasság szabályait” betartva, úriemberhez méltón lép majd színpadra. Hiszen a lábujjtörésnél nagyobb baj nem történt. Illetve de: Andor szerint akkor történt a baj, amikor úgy döntött, hogy gyalog indul hazafelé.