Öt év próbálkozás után az örökbefogadás mellett döntött a magyar színésznő

A színésznő mindig is vágyott az anyaságra, ám öt év próbálkozás után egyértelművé vált számára, hogy természetes úton nem fog összejönni a vágyott kisbaba. Závodszky Noémi már szinte elfogadta, hogy az életéből kimarad a gyermekáldás, ám végül fordult a kocka, és férjével örökbe fogadták kislányukat, Blankát. Noémi most a Mokkának mesélt arról, milyen az anyaság 50 felett.

gyerekvállalás

Závodszky Noémi

anyaság

örökbefogadás

Závodszky Noémi, színésznő és volt férje sokat küzdöttek, hogy gyermekük lehessen, és nem kis kálváriát kellett végigjárniuk, mire Blanka, a kislányuk megérkezett hozzájuk. Noémi 51 éves volt, amikor örökbe fogadták a kicsit, így most négy év elteltével arról mesélt, hogyan változott meg az élete, és milyen az anyaság ebben a korban.

Blanka egy igazán karakán személyiség, aki sokban hasonlít szüleire, annak ellenére, hogy örökbefogadott gyermek:

Nyáron lesz 4 éves, és ő most abban a korban van, hogy feszegeti a határokat, és kőkemény harcot vívunk. Igyekszem nagyon tudatos lenni, ösztönösen is meg az a tapasztalom, hogy ez nagyon fontos. Bár ezen a téren nem érzek hasonlóságot, de nagyon érdekes, hogy a gyerek szerintem belül olyan mintha én lennék. Külsőleg pedig nagyon hasonlít az apukájára, tehát, akivel örökbe fogadtuk, a volt férjemre.

„Én nagyon hiszek ebben egyébként, hogy semmi nem véletlen az életben. Tudtam nagyon régóta, hogy van valahol egy lélek, aki arra vár, hogy én legyek az anyukája. Én mindig azt éreztem, hogy lányom lesz. Olyan mintha ő tényleg a vérem lenne” – tette hozzá.

Závodszky Noémi szinte új ember lett

A színésznő elárulta, hogy miben változtatta meg az életét az anyaság:

Amióta anya lettem teljesen megváltozott a prioritás, az élet értelme, minden. Emlékszem a pillanatra, hogy mennyire izgultam, amikor tudtam, hogy elhozzuk a kórházból. Semmit nem tudtam aludni előtte éjjel, és azon gondolkodtam, hogy mi van, ha kiderül, hogy én erre alkalmatlan vagyok, fogom-e tudni, mit kell csinálni. Aztán megfogtam a gyereket, és körülbelül az volt, hogy cselekedni kell, minden gondolatom elszállt. Csak csináltam, és olyan volt mintha mindig ezt csináltam volna.

Sőt, a színpadra is teljesen más emberként tért vissza, amit részben a színháznak is köszönhet:

Nagyon nagy szerencsém volt, mert nagyon sokáig otthon tudtam maradni.

„A színház részéről elképesztő, ahogy hozzáálltak ehhez az egészhez, ott volt mindenki, természetes volt, hogy otthon maradhattam. Két és fél év után, szépen fokozatosan tértem vissza, és ez mindenkinek jó volt, nekem is, a gyereknek és a színháznak is. Felfrissültem, megváltozott az életem” – vallotta be.