Botos Éva: „A család, a kisfiam mindennél fontosabb”

Nemrég az eSzínház Fesztivál legjobb női főszereplőjeként díjazták Székely Csaba Mária országa című darabjában a királynő alakításáért Botos Évát. A hot! magazin most a színésznőt kérdezte, aki az interjúban őszintén vallott az életéről.

hot!: Hogy ért az elismerés híre?

B.É.: Szombathelyen készültem fellépésre, egymás után jöttek a gratuláló SMS-ek – azt hittem, maga az előadás lett első. Nagyon jó a darab, a csapat, amely létrehozta, Alföldi Róbert rendezésében. Izgalmasak a díszletek, mintha festőhengerrel díszítették volna a falakat, a történelmi múlt keveredik a mai korral, csillogó joggingban játszottunk.

hot!: A darabot a Szegedi Nemzeti Színház mutatta be. A férjed révén duplán is kötődsz a városhoz és a teátrumhoz.

B.É.: Ádám korábban ott dolgozott művészeti vezetőként. Amikor az előadás készült, már nem volt Szegeden.

hot!: Hogy érezted magad a Horgas családban, amelynek tagja lettél?

B.É.: 18 éve vagyunk együtt Ádámmal, 14 éve házasodtunk össze. Egy elképesztő műveltségű családba érkeztem! Az édesapa, Horgas Béla, az édesanya, Le­ven­del Júlia, a testvérek, Péter, Eszter, Judit valamennyien kiemelkedő értelmiségiek, művészek. Nagyon kedvesen fogadtak, és beilleszkedtem közéjük.

hot!: Te milyen famíliából érkeztél?

B.É.: A szüleim pedagógusok, az egyik nővérem is az lett. Hajdúböszörményben, a házunktól fél kerítésnyire van az iskola, ahol tanítottak, és én is oda jártam. Talán az ő hatásukra is tanítottam később az Új Színházban.

„Az iskola elképesztően megalapozott szakmailag”

hot!: Már az általános iskolában is szavaltál, felléptél?

B.É.: Kiderült, hogy szeretek műsort szervezni, és teljesen képzetlenül néptáncot tanítottam az osztálytársaimnak. 14 évesen pedig felvettek a debreceni Ady Endre Gimnázium dráma tagozatára. Nagyon jó iskola volt, tánc, ének, versmondás – elképesztő módon megalapozott szakmailag.

hot!: Ha úgy érezted, hogy felkészített a középiskola, akkor miért csak harmadik nekifutásra vettek fel a Színművészetire?

B.É.: Azt hiszem, nem voltak biztosak benne a felvételiztető tanárok, hogy készen állok a főiskolára. 

Meg kellett erősödnöm, és erre pont jó volt az Arany János Színház stúdiója.

hot!: Milyen volt Benedek Miklóstól tanulni? Hogy érezted magad az osztályban?

B.É.: Ez volt a tanár úr első osztálya a főiskolán. Rengeteget tanultunk tőle. Molnár Ferenc, Szomory Dezső világát adta át nekünk úgy, ahogy csak ő tudja. Az osztálytársakkal azóta is jóban vagyunk, követjük egymás szakmai útját vagy összesodródunk egy-egy munka kapcsán.

hot!: Diploma után tizenkét évig voltál az Új Színház tagja. Miért hagytad ott?

B.É.: Ha már nem inspirál valami, akkor nem tudok teljes értékű alkotó lenni. Ilyenkor tovább kell lépni. Pályakezdőként bekerülve egy társulathoz mindig te leszel „a kicsi”. Egyébként is azt mondták, hogy olyan babás a külsőm. Harminc pluszosan 15 éves karaktereket játszani nem jó kihívás. Már érettebb szerepekre vágytam.

hot!: Hogy jött az életedbe a rendezés?

B.É.: Szirtes Balázs, a volt főiskolai osztálytársam monodrámát akart készíteni A kis hercegből, és a segítségemet kérte, hogy legyek egyfajta „külső szem”. Aztán egy kolléganőm egy dán darabba szeretett bele, és ő is hozzám fordult. Hirtelen belecsöppentem a rendezői szerepbe, annak minden súlyos felelősségével együtt.

„A magánélet biztonsága nélkül kiszolgáltatott egy művész”

hot!: Az Edith és Marlene viszont már a te álmod volt. Varga Klári, Vári Éva Edith Piafja után hogy tudtál ekkorát álmodni?

B.É.: Pataki Éva darabját megismerve Gáspár Anna produkciós menedzserrel arról beszéltünk, milyen jó lenne megcsinálni ezt. Közben kiderült, hogy egy másik csapatnál vannak a szerzői jogok, de váratlanul lemondták, és így gyorsan belekezdhettünk a saját pro­duk­ciónk­ba. Megkerestem Mészáros Mártát és Nagy-Kálózy Esztert, és az ő közreműködésükkel bemutattuk a darabot. 

hot!: Mindketten művészek vagytok, voltak vidéki munkáitok is. Hogy tudtátok megoldani, hogy együtt legyen a család, és Marci biztonságban éljen?

B.É.: Ádám zenebohóc akart lenni. Annyi mindent csinál, hogy szinte az lett, és közben megmaradt a gyermeki énje. Nagyon jó apa; amikor vidéken dolgozott, akkor is ami időt csak tudott, velünk töltött. Nem volt egyszerű, még ha volt is segítségem: édesanyám, barátok. Marci még annyira 13 éves... Nincsenek határozott tervei, de nagyon kreatív, és biztos, hogy a jég hátán is megél.

hot!: Játszottál Shakespeare-t és Moliére-t, vígjátékot a Centrál Színházban, felléptél alternatív színházakban, néhány film stáblistáján is ott a neved, főszereped volt a Mintaapákban. Nincs hiányérzeted film- és te­le­ví­ziós vonalon?

B.É.: Amikor kezdtük a pályát, éppen komoly változások sújtották a hazai filmgyártást, elég kevés film készült. 

hot!: Olyan sztárokat szinkronizáltál, mint Scarlett Johansson, Penélope Cruz és Geraldine Chaplin. Most is vannak ilyen felkéréseid?

B.É.: Szerencsére vannak. Örömmel megyek, ha hívnak. Izgalmas figyelni, hogyan oldják meg a szerepeiket a külföldi kollégák.

hot!: Fellépsz a Centrál Színházban, A Vídám Színpadon, a Jurányi Inkubátorházban, a 6Szín Teátrumban. Hogy érzed most magad?

B.É.: Tudom, hogy nem élünk könnyű időket, jó néhány kollégám másodállást vállal: takarítást, ételfutárkodást. Nekem ez a mostani díj szakmailag és emberileg is nagyon fontos. Segít pozitívan látni az életet, és megerősít az új tervekben.