Póth Dia és Gyepes Gábor: Nem szeretnénk megélhetési tévészereplők lenni

Ripost7: Kezdjük a legelején. Hol ismerkedtek meg?

Póth Dia: Már a gimnáziumban ismertük egymást, osztálytársak voltunk. Papíron, mert fél év után magántanuló lettem a műkorcsolya miatt, és csak vizsgázni jártam be a suliba. Csak néha találkoztunk, akkoriban még nem figyeltem fel Gáborra.

Gyepes Gábor: Amikor az édesapám megtudta, hogy kik lesznek az osztálytársaim, szólt, hogy Póth Dia nagyon csinos kislány. Így az egyik nyáron átbicikliztem hozzá, mert közel laktunk egymáshoz. De ennyiben is maradtunk.

Ripost7: Hogyan találkoztak össze újra és lett ebből szerelem?

P. D.: Tök véletlenül…

Gy.G.: Az érettségi után egy évvel osztálytalálkozó volt. Mint utólag kiderült, mindkettőnknek volt már aznapra más programja, nekem bajnoki meccsem Zalaegerszegen, amit áttettek egy másik napra, így el tudtam menni a találkozóra.

P.D.: Én nem akartam elmenni, mivel nem igazán ismertem az osztálytársakat, de aztán mégis rábeszéltem magam.

Ripost7: Jól tette?

P.D.: Igen! Emlékszem a pillanatra, amikor megláttam Gábort. Úgy emlékeztem rá, hogy velem egyforma magas, nyüzüge fiúcska, és amikor lesétált a maga 191 centijével, leesett az állam. Azt gondoltam, hű, de jóképű lett! Kiszemeltem magamnak.

Gy.G.: Én eleinte nem figyeltem Diát, mert sokan voltunk. Egyszer csak leült velem szemben, és úgy nézett rám, ahogyan szerintem csak ő tud. Ott helyben szerelembe estem.

Ripost7: Ennek lassan 22 éve. Azóta tart a boldogság?

P.D.: Rögtön úgy indult a szerelmünk, hogy kiköltöztem Ausztriába egy évre, csak hétvégente találkoztunk. Amikor hazaköltöztem, élveztük, hogy nem csak hetente egyszer találkozunk. Két évvel később jött az első nagyobb fordulópont a kapcsolatunkban.

Ripost7: Mi történt?

P.D: Mi nem a tizenévesek klasszikus életét éltük. Csak a sportra koncentráltunk, nem engedtek bulizni a szüleink, nem is volt rá igényünk. Két év után rájöttem, hogy élni, szórakozni szeretnék, aztán Gyepit is utolérte ez az érzés. Jópár évig se veled, se nélküled kapcsolatban éltünk. De nem tudtunk igazán elszakadni egymástól.

Gy.G.: 2008-ban pedig összeházasodtunk.

Ripost7: Ekkorra Dia már befejezte a sportpályafutását. Feleség lett, 2009-ben pedig édesanya. Nem volt nehéz a váltás?

P.D.: Nem, élveztem minden percét! Imádtam, hogy feleség lettem, imádtam, hogy kiköltöztünk Angliába, hogy a nap nagy részét együtt töltöttük. Jó volt külföldön focistafeleségnek lenni. Egyébként a sport miatt sosem volt vitánk.

Ripost7: Kamaszként kerültek össze, megéltek jót és rosszat, mégis egymás mellett horgonyoztak le és azt mondják, jó a házasságuk. Mi a titkuk?

Gy.G.: Nem klasszikus házasság a miénk, nagyon sok időt együtt töltünk, és a legjobb barátok vagyunk. Nincs olyan titok, amit Dia ne mondana el nekem, mert tudja, hogy másnak sose adnám ki, és hogy velem megbeszélheti. Nem tudjuk megunni egymást. De szerintem minden jó házasságnak megvannak a maga kis titkai.

P.D.: Igen, a barátság nagyon fontos, és a rengeteg közös élmény kettesben és a gyerekekkel négyesben, ezek elmélyítik a kapcsolatunkat. A jót és a rosszat is együtt éljük meg.

Ripost7: Már sosem veszekednek?

P. D.: Dehogynem! Szoktunk, amit sokszor én kezdek, de Gyepi még ebben is jó partner.

Gy. G.: Szeretsz velem veszekedni?

P.D.: Igen, én még azt is szeretek veled. Szoktunk viccelődni, hogy ki hordja a nadrágot, de a fontos döntéseket mindig közösen hoztuk meg.

Ripost7: Ez igaz a gyereknevelésre is? Két gyermekük született, 2009-ben Kyra, majd 2012-ben Andrej. Egyformán gondolkodnak arról, hogyan kell velük bánni?

Gy.G.: Lazán fogjuk őket, de vannak fontos dolgok, például, hogy sportoljanak, tisztelettudóak legyenek, szeressék egymást. Abszolút közös az értékrendünk, ugyanazt követjük Diával.

P. D.: A legritkábban a gyerekekkel kapcsolatban veszekszünk. Szerencsés vagyok.

Gy.G.: Láttam, hogy Diának a gyerekeink a legfontosabbak és annyira szereti őket, hogy tudom, bármit tesz, azt értük teszi. Ha más a véleményem, óvatosan megjegyzem, de csak azért, hogy segítsem őt. Amikor még nem volt gyerekünk, akkor is azt gondoltam, hogy Dia jó anya lesz…

P.D.: Én nem! A terhesség alatt is jöttem-mentem, éltem az életem, ahogyan előtte. Ugyanúgy elmentem anyukámhoz, ahol kártyapartiztunk és ugyanúgy szórakoztam is. Még a szülőszobán is idegen volt minden. De a pillanat, amikor Kyrát megmutatták, új dimenzióba repített, és azóta nem is értem, hogyan tudtam nélkülük élni. Egyszerűen rajongok értük.

Gy.G.: Ha Dián múlna, már legalább négy gyerekünk lenne!

Ripost7: Mikor bővül a család?

Gy.G.: Most már nem… Utólag mondta Dia, hogy amikor kiköltözünk Malajziába 2014-ben, akkor kellett volna egy harmadik. Amikor nem volt gyerekünk, úgy gondoltam, majd hármat szeretnék. Most, hogy szóba került, hogy lehetne négy is, inkább azt mondom, kerítsen donort meg szponzort! Teljesnek érzem a családunkat. Ráadásul Dia rendkívül aggódik már a két gyerek miatt is, mi lenne egy harmadikkal?

P.D: Úristen, nagyon! Ha nincsenek velünk és ismeretlen számról hívnak, az első gondolatom az, hogy biztosan valami baj történt. Egyszer Andrejnek eltört a keze, műtötték is, már majdnem eltelt egy év, amikor egy ismeretlen szám keresett, és közölte, hogy a traumatológiai osztályról hív. Majdnem a fának ütköztem, annyira megijedtem, közben csak kontrollra akart időpontot egyeztetni. Szóval, ennyire tudok aggódni.

Ripost7: Saját vállalkozásuk a harmadik gyerekük. Ezzel kapcsolatban is megvan az egyetértés? Miért pont Zuglóban nyitottak éttermet öt évvel ezelőtt, honnan jött az ötlet?

P. D.: Nagyon szeretjük a gasztronómiát, imádunk enni. Ez az egyik ok.

Gy.G.: Túlságosan is szeretünk enni! Anyósom üzemeltette ezt az éttermet és sok időt öltöttünk ott, eleinte vendégként, de Dia néha be is segített. Amikor hazaköltöztünk, tudtam, hogy lassan vége a focinak. Sokat gondolkodtam, mivel kéne foglalkozni, ami érdekes. Az étterem világa mindig is tetszett.

P.D.: Ráadásul ezzel egyidőben anyukám mondogatta nekünk, hogy vegyük át, vagy eladja.

Gy.G.: Én meg mondtam Diának, vegyük át! Ő eleinte nem akarta, de végül sikerült meggyőznöm. Először csak besegítettünk, végül szerződtünk az anyósommal, felújítottuk, új embereket vettünk fel. Elég sok munka volt, de megérte.

Ripost7: Sikerült olyan elfoglaltságot találni, amit szívvel-lélekkel csinálnak, és együtt! Ez a legfontosabb?

P. D.: A vállalkozással kapcsolatban is mindent közösen beszélünk meg. Kicsit furán hangzik, nem? Az étteremben is nagyon sokat vagyunk együtt. De ez jó!

Gy.G.: Ha valaki látna minket, lehet, azt mondaná, ez már beteges. Szerintem Korda Gyuriék vannak ennyit együtt, mint mi. Valószínűleg mi ugyanannyira szeretjük egymást, mint ahogyan ők. Semmi sem sok!

Ripost7: Az étterem szerencsésen átvészelte a Covid-időszakot?

P.D.: A vendéglátósokat csúnyán megtépázta a járvány, mi szerencsések voltunk. Fő profilunk a hétköznapi menüztetés, tehát az, hogy nem voltak külföldiek, ránk nem volt hatással. Az alkalmazottakat is meg tudtuk tartani.

Gy.G.: Fontos volt, hogy a munkatársaink sorsát meg tudjuk oldani. Csak picit kellett változtatnunk a működésen, én például több fronton is besegítettem.

Ripost 7: Tökéletes életet építettek fel a reflektorfény mögött. Miért mondtak igent a Farm VIP-re?

Gy.G.: Mindent megnézünk, ami a tévében van, hatalmas rajongói vagyunk a játékoknak, reality-knek. Mindig bekészítettük a popcornt és a kanapéról okoskodtunk. Beszéltük is, hogy egyszer szívesen kipróbálnánk, lehet, bevonzottuk a felkérést.

P.D.: Azért mondtunk igent, mert azt éreztük, hogy a műsor egy újabb közös élmény a számunkra. Egy olyan kaland, ami nem mindennap adatik meg az embernek. Számomra az is fontos volt, hogy együtt vehessünk részt benne.

Ripost7: Visszagondolva a farmos életre, van, amit megbántak utólag?

Gy. G.: Teljesen őszintén játszottunk, és jól akartunk teljesíteni. Bármilyen konfliktus is volt, én nagyon jól éltem meg, és akár újra nekivágnék.

P. D.: Talán kevésbé kellett volna komolyan venni, picit lazább is lehettem volna. Az egészség a fontos és a boldogság, nem kell mindig hajtani. Ilyen vagyok a való életben, és talán ez nem jött át a nézőknek.

Ripost7: Melyik műsorban láthatjuk önöket legközelebb?

Gy.G.: Nem szeretnénk megélhetési tévészereplők, fizetett celebek lenni. Azt viszont nem titkoljuk, hogy nagyon bírjuk ezeket a műsorokat!

P.D.: Ha megkeresnek és tetszik, akkor miért ne? Nem zárkózunk el, de nem is kényszerülünk rá. Az alapbázis, a családunk, a gyerekek és az étterem.