tóth gabi
Komoly megpróbáltatásokon esett át a nyáron Dolhai Attila. A Jászai Mari-díjas színészt operálni kellett, miután egy polip keletkezett a hangszálán.
Dolhai Attilával a NEK és az Ars Sacra Fesztivál rendezvényén, az Egyetemi templomban tartott zenés imádság előtt beszélgetett a Metropol.
„Volt egy kis problémám, a hangszalagomon kialakult egy polip, amit le kellett műteni. Nyílván ennek van kockázata, de az nem fordult meg a fejemben, hogy: Jaj, mi lesz, ha nem szólal majd meg?! A műtét után két hétig nem beszélhettem, ki kellett várni türelmesen, amíg használható lett a „hangszer”. Az egy picit nehéz volt. Időnként most is vannak olyan pillanatok, amikor jelez, hogy óvatosan a terheléssel. Szeptember 24-én mutatjuk be a Nine-t az Operettszínházban, finisben tartunk a próbákkal, kicsit jobban oda kell figyelnem most rá, mint idáig” – számolt be Dolhai Attila, aki fontosnak tartja, hogy ehhez a kérdéshez sem félelemmel álljon hozzá, hanem egészségesen, azzal a tudattal, hogy meggyógyult, és minden rendben lesz.
„A pandémia idején, amikor nem tudtunk a színházban és egyéb helyeken koncertezni, akkor jött az ötlet, hogy csináljunk egy közös muzsikálást. Ez forrta ki magát azzá, hogy Lambert Attila barátommal, a MAGnificat vezetőjével együtt szentmiséket kísérünk gitáros énekekkel.”
Dolhai Attila hozzátette, számára különleges lehetőség, hogy az Eucharisztikus Kongresszuson is megszólalhat. Az énekestől szeptember 11-én délután a Kossuth téren egy saját szerzeményt is hallhatunk, majd a legidősebb lányával, Lucával is együtt énekel.
„Szülőként fontosnak tartom, hogy a gyerekeink is hasonlóképpen megkapják ezt az értékrendet, amit mi is megkaptunk a szüleinktől. Ebben a szellemben neveljük őket. Három lányunk van, Luca a legidősebb, Emma középiskolás, Anna pedig még általánosba jár. Nagyon előre vetíteni nem tudom a jövőjüket, mindenesetre megpróbálunk olyan útravalókat adni nekik, ami segíti őket majd az életben, a nehéz és a könnyű döntésekben egyaránt” – árulta el az apuka, aki a lapnak bevallotta: „optimista vagyok a jövővel kapcsolatban, hiszen ha nem az lenne, akkor minden nap nagyon nehéz volna.”
Hitvallás és boldogság „Hiszek abban, hogy annak, hogy ez az Eucharisztikus Kongresszus most Budapesten van, különleges a jelentősége. Üzenete lehet számunkra az, ami a himnuszában is elhangzik: „Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!” Ez az én hitvallásom, és nagyon boldog vagyok, hogy a NEK hírnökeként ezeket a mondatokat hangoztathatom.”