Függőségéről vallott a magyar sztárszínész, nem tud élni enélkül

Ripost7: Egy évig kínozta önt a koronavírus. Érez még bármilyen utóhatást?

Szerednyey Béla: Annyit, hogy koffeinfüggő lettem! Minden délután be kell dobnom egy jó erős feketét, annyira elálmosodom… Vagy ez már a korral jár? Mindenesetre kávé nélkül nem bírom az estéket, pedig a fertőzés előtt egész nap energikus voltam.

Ripost7: Minden színész számára óriási megnyugvás, hogy ismét felléphet nézők előtt. Ön debütált már a járvány óta?

Sz.B.: Felemelő érzés, hogy a Játékszínben és Kecskeméten már voltak premiereim, és előadásaim is nézők előtt, de még nem indultunk el igazán, csak mint egy csecsemő a járókában. Úgy voltunk ezzel a pandémiával, mint a falusiak a farkassal a híres mesében! Tudja, amikor kiabálják, hogy jön a farkas, jön a farkas, mindenki megijed, az emberek összecsődülnek, farkas meg sehol. Amikor meg tényleg jön, már nem hiszi el senki. Ami tőlem telt, én azt megtettem, túl vagyok már mindkét oltáson.

Ripost7: Megtanult lassítani?

Sz. B.: Én gyakorlatilag végigdolgoztam a járványt, de az jólesett, hogy nem volt az a megszokott túlhajszolt tempó. Ma már nem biztos, hogy bírnám a mindennapi fellépést, az ingázást Budapest és vidék között. Ha ennyi munkáért ugyanannyi pénzt adnának, mint amikor agyondolgoztam magam, azzal boldogan kiegyeznék. Még a pandémia előtt, tavaly januárban 33 előadásom volt. Na, ez nagyon nem hiányzik!

Ripost7: Biztosan azért játszott ennyit, mert nélkülözhetetlen...

Sz.B.: Nincsen nélkülözhetetlen ember! Mindenki pótolható. Korábban egy rendező szava járása volt, hogy a temető tele van pótolhatatlan színészekkel. Mindenkit le lehet cserélni, csak hát nem mindegy a minőség.

Ripost7: A legnehezebb időszakon, a betegségen mi segítette át?

Sz.B.: Két dolog, ami nagyon fontos a számomra, a hit és a család. Meg voltam győződve arról, hogy kilábal ebből a világ, nem lesz itt armageddon. Nekem annyiból volt könnyebb dolgom, hogy a pandémia legelején lettem koronavírusos, amikor még nem volt pánikfaktor, nem volt ennyi rémhír. Fogalmam sem volt még akkor, hogy mi ez a betegség, csak azt éreztem, hogy más, mint az eddigiek. Három hétig folyamatosan rosszul voltam, nem értettem, miért nem akar elmúlni. Hangsúlyozom, legalább nem pánikoltam! A félelem alapból megbetegít, rossz energiákkal jár. Milyen szép ez a magyar nyelv: a félelem, az fél elem, és mi az ellentéte? Hát az egész-ség! A színészek ráadásul hipochonderek is egy kicsit! Biztos találkozott már énekesekkel, akik folyamatosan kendővel a szájuk előtt járkálnak, nehogy elmenjen a hangjuk...

A teljes interjút elolvashatod a Ripost7 július 13-án megjelenő számában.