Ő még csak most tizennégy – kiderült, kiről szól a legendás LGT dal

Éva tíz éve boldog házasságban él a férjével, két csodálatos felnőtt gyermek édesanyja. Ki gondolná, hogy az egyik legismertebb LGT-nóta róla szól? Az a dal, amit a 2002-es júniusi koncerten Presser Gábor úgy konferált fel, hogy ezzel szeretnénk emlékezni Barta Tomira. Biztos örül, ha most hallja.

„Csak a barátaim tudnak róla, a film kapcsán került szóba. Ez nekem csodálatos emlék, ami nem dicsekvésre való” – mondja Éva a Borsnak, majd elmeséli, hogyan látták meg egymást először Barta Tamással.

„Én még nem is voltam akkor tizennégy. Az édesanyám a Fővárosi Köjálban a járványügyi osztályon volt orvos. Az általános iskola hetedik osztálya után nyáron szerettem volna dolgozni. A Köjálban volt a dolgozók gyermekeinek nyári óvoda, oda kerültem mint segéd­óvónő. Tizenhárom évesen nem voltam túl lelkes, az udvarra nyíló ablakban nézelődtem. Kislány voltam még. Ólomlábakon járt az idő, unatkoztam, és akkor megláttam. Emlékszem, trapézfarmer, kék-fekete kockás ing volt rajta. Állati jóképű volt, hosszú hajjal, minden lány odavolt érte. Ő is észrevett, néztük egymást, aztán továbbment. Két héten keresztül nagyjából mindig ugyanakkor, kora délután jött. Mindennap néztük egymást gyönyörűen. Egyszer csak odalépett az ablakhoz, és azt súgta, hogy gyere ki. Kimentem, bemutatkoztunk. Elmondtam, hogy az anyukám itt dolgozik. Kiderült, hogy neki pedig az apukája a gazdasági igazgató.”

Éva szinte teljesen biztos volt benne, mégsem merte elhinni, hogy a jóképű fiú tényleg az LGT gitárosa, Barta Tamás.

„Édes volt, megkérdezte, hogy elmennék-e vele egy koncertre, szeretne meghívni, hoz nekem jegyet. Hát persze, hogy elmennék! Ki mondana erre nemet? Este mentünk haza anyuval, és boldogan meséltem neki, hogy itt volt a Barta Tomi, és meghívott buliba. Kicsoda? – kérdezte anyám gyanakodva. A Barta Tomi, az LGT gitárosa. Azzal aztán nem mész sehova! Másnap előttem hívta fel Tomi apukáját, ott álltam leforrázva. „Jóska, hát a fia mit gondol? Az én lányom még nincs tizennégy éves. Nem gondolja, hogy elengedem valami rockkoncertre! Szó nem lehet róla!” Szegény Jóska bácsi a vonal másik végén mondta, hogy persze, Évike, beszélek a Tomival. És Tomi soha többé nem jött arra. Két hétig vártam mindennap. Reménykedtem. Kisírtam a szememet. Soha többé nem láttam.”

Pár hónappal később meghalt Tamás édesapja. Kiderült, hogy hosszú ideje nagybeteg volt.

„Tomi imádta az apukáját, azért járt be hozzá. Gondolom, gondolkodás nélkül eleget tett a kérésének, hogy hagyjon békén.”

A kislány szíve összetört, azt hitte, a zenész, akiért megőrültek a nők, elfelejtette. Tévedett! Írt róla egy dalt, amiben megüzente: ne várj rám!

Éva biztos volt benne, hogy ez a dal róla szólt, saját bevallása szerint amikor meghallotta, megdobbant a szíve, és soha nem felejti el a zenészt.