Meglepő vallomás: Koós János halhatatlannak érzi magát

Koós János szinte minden héten útra kel, hogy országszerte, és határokon túl is szórakoztassa hozzá közel hatvan éve hűséges közönségét. Az énekes úgy érzi, a kor csak egy állapot, belülről még mindig fiatalnak érzi magát, aki örökké él.

%RIPOST% Milyen érzésekkel várja a november végi születésnapját?

Koós János: "Taknyos fiatalember vagyok még… Komolyra fordítva a szót, nincs azzal semmi baj, hogy nyolcvanegy éves vagyok, addig semmiképp, amíg tevékeny tudok maradni. Még jó sokáig szeretnék a színpadon maradni, hiszen éppen a fellépések és a közönség tartanak fiatalon. Nagy öröm számomra, hogy ennyi idősen jól vagyok és boldog ember, hiszen mindenem megvan, amire vágytam".

%RIPOST%: Lesz buli a nagy napon?

K.J.: "Ha minden igaz, a születésnapomon a családommal, a lányommal és a gyönyörű unokámmal leszek, de nem lesz hatalmas buli. Reggel mindenképp kimegyek majd a piacra, ahol biztosan hátba veregetnek majd a barátaim és azt mondják: Húsz év múlva ugyanitt találkozunk!"

%RIPOST%: Mostanában kicsit kevesebbet hallani önről, fellépésekkel hogy áll?

K.J.:" Pedig nem tűntem el, szerencsére bőségesen vannak koncertjeim. Nagyon jó érzés látni, hogy a közönségben hetven-nyolcvan éves emberek ülnek, akik a dalaimon nőttek fel, kívülről tudják, és velem együtt éneklik a szöveget."

Ami hiányzik, az az élőzenei kíséret, és bevallom, tátogni sem szeretek.

%RIPOST%: Nagyon jó kondiban van, mivel tartja magát ilyen jó formában?

K.J.: "Nem szoktam panaszkodni, és ezen a jó szokásomon a jövőben sem változtatnék. Nyilván vannak gyengébb napok, de a genetikámnak nagyon sokat köszönhetek, és azt hiszem, az is sokat számít, hogy nem vagyok zabálós. A feleségem fantasztikusan főz, de meg tudom állni, hogy három helyett csak egy tányérral egyek meg ebédre, így nagyon jól érzem magam. Szinte húsz éve nem változott a súlyom."

%RIPOST%: Nem vitás, hogy a jelennel kell foglalkozni, de gyakran épp ön emlegeti a már megboldogult kollégáit, barátait, legfőképp Bajor Imrét. Hogyan vélekedik az elmúlásról?

K.J.: "Úgy néz ki, én halhatatlan vagyok. Legalábbis, amíg a dalaim működnek, addig biztosan. A barátok halála rámutat a mulandóságra, de én most még itt vagyok. Nem azon szoktam gondolkozni, milyen szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hanem, hogy milyen szerencsés a közönség, hogy én vagyok..."