Kiderült, miből él Demcsák Zsuzsa

%RIPOST%: Korábban azt nyilatkozta, hogy másfél évébe tellett, amire meghozta a döntést, hogy maga mögött hagyja a tévézést. Milyen az élete a képernyőn kívül?

Demcsák Zsuzsa: Ezerszer nyugodtabb vagyok most, mint eddig bármikor. Emlékszem, Szily Nóra mesélte nekem, hogy amikor lekerült a képernyőről, minden közúti piros lámpánál, aminél megállt, azt érezte, hogy indul a kamera és beszélnie kell. Nekem ilyesfajta kényszerképzeteim nem voltak. Én kifejezetten jól éreztem magam, hogy nem látnak, nem tudnak rólam semmit, és nem figyelik minden lépésemet. Azzal foglalkoztam, hogy az életem ne mások kezében legyen, hanem végre én irányítsak.

%RIPOST%: Talán kevesen tudják, hogy a magyaron kívül kiválóan beszél további két idegen nyelven. Igaz, hogy tanítani kezdett? Korábban is volt már erre példa, vagy ez most új dolog az életében?

D.Zs.: Amikor a közgázra jártam, a tanítás volt az egyik mellékkeresetem. Fiatalokat készítettem fel közép-, illetve felsőfokú angol nyelvvizsgára. Jelen pillanatban hat gyereket tanítok, akiket különböző játékokkal sarkallok tanulásra és segítek nekik a helyes kiejtés elsajátításában. A paletta széles.

%RIPOST%: Boldoggá teszi, hogy taníthat?

D.Zs.: Azt is mondhatom, hogy a szenvedélyemnek hódolok. Imádom azt, hogy végre nyelvvel és gyerekekkel foglalkozhatok. Ezek a magánórák engem is nagyon feltöltenek. Jó látni, amikor kinyílik az elméjük, levetkőzik a gátlásaikat, a görcsöket, és a magyar iskolarendszerben rájuk pakolt megfelelési kényszereket. Borzasztóan jó érzés visszatalálni a gyökereimhez. Valószínűleg nem az lesz a jövőm, hogy kizárólag angoltanárként folytatom tovább, hiszen vannak más terveim is, de nem tudom elképzelni, hogy a tanítványaimat magukra hagyjam.

Interjúnkban Demcsák Zsuzsa arról is beszél még, hogyan telnek a hétköznapjai, mennyire változott meg az élete, és szóba került a gyógyíthatatlan betegsége is. Erről a részleteket elolvashatod a %RIPOST% napilap csütörtöki számában.