Felháborodott a busz utasainak viselkedésén a terhes műsorvezetőnő

A legnagyobb kiegyensúlyozottságban és nyugalomban éli Horváth Éva áldott állapotának utolsó heteit. Ám a tavaszra kiírt szülést megelőző időszakban már nagyon óvatos, ami a szokásosnál nagyobb körültekintést és áldozatot kíván a gyönyörű műsorvezetőtől.

%RIPOST%: Egyre nagyobb a pocakja, hogy viseli?

Horváth Éva: Fizikailag nem viselem nehezen a terhességet, hiszen némi lábdagadást és kisebb ízületi fájdalmakat leszámítva nagyon boldog vagyok. De az igaz, hogy teljesen másképp kell közlekedni akár itthon, a lakásban is. Sokkal megfontoltabban kezdek neki minden mozdulatsornak, tudván, hogy már nem az orrom az első dolog, amibe beleütközöm, hanem a hasam.

Ezt azért a lakáson kívül fokozottabban szem előtt kell tartani. Mi a helyzet a vezetéssel?

Mivel még most is nagyon aktív életet élek, sokszor ülök kocsiba. Elég jó és óvatos vezető vagyok, így elsősorban nem magam miatt aggódom, de ha bármilyen okból kifolyólag berobbanna a légzsák, akkor annak olyan következményei lehetnek, amelyekbe bele sem merek gondolni. Vidéki utakat, autópályán vezetést már szándékosan nem vállalok.

Akkor marad a tömegközlekedés?

Igen! De az egyenesen kétségbeejtő!

Úgy tűnik, rossz tapasztalata van…

A minap buszoztam a fővárosban, amivel alapvetően semmi bajom nem lenne, de legrosszabb álmomban sem gondoltam volna, hogy a tömött buszon, amin csupa életerős férfi ült körülöttem, tényleg senki nem képes átadni a helyét!

Itt a lehetőség, üzenjen nekik!

Drága uraim, egy várandós hölgy nem puszta kényelem reményében szeretne leülni, hanem váratlan fékezés esetén nagyon komolyan beütheti a hasát. Nekem legalábbis ezt megtanították a szüleim annak idején.

Apropó szülők, mit gondol, mennyire lesz szigorú anyuka?

Ezt most még nem tudom megmondani. Azt gondolom, hogy a szigornál sokkal fontosabb a következetes nevelés, amihez – a saját szüleimhez hasonlóan – én is tartani fogom magamat. Persze azt előre nem tudhatja az ember, hogy mi lesz, amikor a fia tinikorba ér, de ezen egyelőre még nem gondolkodom, inkább pozitív izgalommal várom, hogy végre a karjaimban tarthassam.