Bud Spencer úgy érezte, kínozzák

Bud Spencer szenvedélyesen szeretett enni, minderről pedig őszintén vallott az Eszem, tehát vagyok című könyvében, amelyben élete utolsó, kissé hányattatott éveiről is ír.

Idős kora miatt ugyanis orvosa szigorú diétára fogta, és ennél rosszabbat nem is tehetett volna vele.

"Nem okoz gondolt legyűrni a fejfájást, a hétköznapi gondokat vagy túltenni magam a feleségemmel, Mariával folytatott veszekedéseken, sőt, még azon a nyomasztó tényen sem, hogy többnyire igaza van.

Az éhség viszont...

Felesége, Maria, önként képviselte a doktort az otthonukban, és könyörtelenül betartott minden utasítást. Spencer viszont képtelen volt ezt elviselni, és haragudott feleségére, aki jót akart neki, de szerinte átállt az ellenséghez.

"Úgy látszik, Maria rég elfelejtette, hogy egyszer együtt szenvedtünk végig egy még ennél is keményebb fogyókúrát egy magánklinikán. Olyan volt, mint egy börtön, és nem volt más megoldás,

mint hogy a szó szoros értelmében kiugorjunk az ablakon.

Kényszerfogyókúrája időszakában még inkább csak az evésen járt az esze, és bármennyire is próbált engedelmes férj lenni, végül mégis úgy döntött, kicselezi a feleségét.

Maria korábban még lakatot is szerelt a hűtőszekrényre,

hogy megállítsa férje falási rohamait, a zár viszont azóta lekerült onnan.

Ám a színész nem számolt a női leleményességgel: amikor éjjel kiosont a konyhába és feltépte a hűtőt, az ásított az ürességtől. Csak egy cetli volt benne:

GYERE ALUDNI!

Az utasítás és felesége szigorú szeretete tehát egyértelmű volt, így Bud Spencernek nem maradt más választása, mint képzelt világába menekülni, ahol büntetlenül ehetett.