44 évvel ezelőtt ment el Latinovits Zoltán: Baló Júlia sejti, valójában mi vethetett véget az életének

Több mint négy évtizede foglalkoztatják a közvéleményt Latinovits Zoltán halálának körülményei. Míg a hivatalos verzió szerint maga vetett véget életének, szerettei mindig állították, nem akart öngyilkos lenni. Baló Júlia most a közösségi oldalon új információval gazdagította a színészkirály tragikus történetét.

Az Egyetemi Színpadon Radnóti-estet rendezett Latinovits Zoltán, Baló Júlia a próbákon találkozott vele először személyesen, riportot írt róla. Még akkor is az egyetemre járt, amikor a Pesti Műsorba készített interjút vele. Mindezt akkor tette, amikor a színész „le volt tiltva”, mert összeférhetetlennek, rendszerellenesnek tartották. Ezt értékelhette Latinovits, talán ezért is alakult ki köztük a tiszteleten alapuló baráti kapcsolat – írja a Bors.

„Halála óta egy sort sem írtam róla, de most – miután oly sok könyv, történet jelent, jelenik meg róla emberektől, akik többnyire nem is találkoztak vele – úgy éreztem, ezt a pár mondatot, arról, hogy igenis, élni akart, le kell írnom” – mondja a Borsnak Júlia.

A Völgy utcai szanatóriumtermében Latinovits az egyik sor közepén, az ágyán ült bőrdzsekiben. Éjjeliszekrényén pohár joghurt, könyvek. Az öccse, Bujtor István éppen akkor ment el, amikor Júlia megérkezett. Természetesen a kezelőorvos, prof. dr. Pertorini Rezső, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet osztályvezető főorvosának engedélyével, sőt javaslatára.

„Az orvos azt mondta, örülni fog nekem, beszélt neki rólam” – idézi fel Juli. „Tényleg örömmel fogadott. Majd' egy órán át beszélgettünk. Azt már korábban is említette, hogy zavarja az orvosságok hatása: méltatlannak érezte, hogy a napi maréknyi nyugtató, altató, antidepresszáns miatt emlékezetkihagyás fenyegeti fellépéskor. „Nem emlékszem a szövegekre” ”– mondta, és úgy döntött, abbahagyja a gyógyszerek szedését.

Ezt önkéntesen tehette, orvosi jóváhagyás, ellenőrzés nélkül; nem számolva azzal, hogy egyik napról a másikra nem lehet ezekkel az orvosságokkal leállni, csakis fokozatosan szabad. Ezzel a radikális megoldással ugyanis éppen a gyógyszer hatásával ellentétes hatást érhetett el a szervezetében, idegrendszerével, tudatában: a legrosszabb állapotába kerülhetett a hirtelen megvonás miatt. A szanatóriumban találkoztunk utoljára személyesen, aztán már csak telefonon beszéltünk.

Júlia nem laikusként állítja ezt, pontosan ismerte a diagnózist, és azt, hogy mit okoz a szervezetben, ha valaki hirtelen áll le a gyógyszerekkel. Jóval azután, hogy Latinovits elment, sokat beszélgetett Lipcsey Attila professzorral, a János kórház ideg- és elmeosztályának osztályvezető főorvosával, aki Sümegen foglalkozott vele. Angolra tanította az orvosprofesszort és az osztályán dolgozó kollégáit. Cserébe pedig sokat megtudott a pszichiátriáról, neurológiáról, még konferencián is járt.

Latinovits Zoltán 1976. június 4-én, 44 éves korában, a balatonszemesi vasúti átjáróban veszítette életét. Máig kérdéses, öngyilkossági szándék vagy véletlen baleset következtében.