Egy tigristől tanulta szívdöglesztő pillantását Terence Hill

Terence Hill meghatározó alakja az olasz filmtörténelemnek, különösen az úgynevezett spagetti westernben nyújtott alakításai tették világszerte ismerté. Gyakran játszott Bud Spencerrel, akivel először 1959-ben dolgoztak együtt az utolsó közös munkájukat pedig 1994-ben forgatták.

Terence Hill több mint 50 évvel ezelőtt állt először kamerák elé, így természetesen rengeteg hihetetlen történetet őriz fénykorából, melyeket elmesélt Király Leventének. Kiderül például, hogy kinek, vagyis inkább minek köszönheti legendásan igéző tekintetét. Természetesen fontos szerepe van ebben a genetikának, de tulajdonképpen leginkább Giuseppe Colizzi rendezőé az érdem, aki az Isten megbocsát, én nem című fílm forgatása előtt elküldte a színészt az állatkertbe…

„Elküldött az állatkertbe, hogy tanulmányozzam a tigrisek tekintetét. Itt született meg ez a pillantás! Emlékszem, egyszer vacsora közben azt mondta: Pontosan úgy kell nézned, ahogy a macskák. Az ellenfeledre kell szegezned a tekinteted, de a pillantásod ne őt figyelje, hanem hatoljon át rajta” – meséli a kulisszatitkokat maga Hill, aki akkor egy ketrecen keresztül figyelte a nagymacskát, de később már testközelből is meg kellett ismerkednie egy ragadozóval.

„A Lucky Luke-ban van egy jelenet, amelyben egy oroszlán mellett fekszem – vad oroszlán volt, nem szelíd. Húsdarabokat helyeztek körém, és azt mondták, hogy maradjak csendben, mozdulatlanul, és tegyek úgy, mintha aludnék, hogy az oroszlán ne támadjon meg. Végül az állat nekitámadt a kamerának, majd elrohant!” – emlékszik vissza az életéről szóló könyvben a színész, aki többször is megsérült a verekedős mozik forgatása közben, hiszen annak idején még nem adtak olyan sokat a biztonságra, mint manapság.

A Madridban forgatott Különben dühbe jövünk forgatásáról például kórházba kellett szállítani. „Nem mindig terv szerint sülnek el a dolgok. A sztori szerint le kellett volna buknom, a padnak pedig a falnak kellett csapódnia. A rendezőnk ragaszkodott ahhoz, hogy valódi padok legyenek, amit egyébként mindannyian elleneztünk. Szóval lehajoltam, és amikor ismét felálltam, fejbe találtak vele. Vérző fejjel szállítottak a kórházba, ahol öt öltéssel kellett összevarrni a sebemet. Néha megesik az ilyesmi, kivéve persze Bud Spencerrel. Talán vele azért nem, mert a többiek félnek tőle...” – mesélte Király Leventének a színész, aki bár még ma is remek formában van, egy ideje nem állt kamera elé. Utolsó filmjét 2018-ban, barátja Bud Spencer emlékére forgatta. A Nevem: Thomas című mozinak nem csak főszereplője, de rendezője és forgatókönyvírója is ő volt.

Eleinte lenézte Bud Spencert

A két sztárt gyakorlatilag egyszerre fedezte fel magának az olasz filmipar és 8 évvel karrierjük kezdete után sodorta őket össze az élet, vagyis egy olasz western rendező. Terence Hill a Zsugabubus című könyvben azt is elárulta, hogy első ránézésre nem igazán szimpatizált a hatalmas termetű kollégájával. „Amikor bemutatták nekem Carlo Pedersolit, hogy ő lesz a partnerem, alig akartam hinni a szememnek. Azt gondoltam: mit akar ez az amatőr hájpacni? Biztosan két mondatot nem tud elmondani értelmesen. Aztán rájöttem, amatőrnek nem amatőr, csak hájpacni” – teszi hozzá Terence Hill, aki szép emlékekkel gondol vissza extra méretekkel rendelkező kollégájára.