Nyílt levélben búcsúzik Damu Rolandtól egy közeli barát

Damu Rolandnak a börtönévek után nem sok barátja maradt, abban pedig még kevesebben hittek, hogy van számára visszaút a színpadra. Kevesek megpróbálták őt segíteni, így jöhetett létre az Én és Én című önálló estje, ami végül csak néhány előadást élt meg, mivel nagyon kevés érdeklődőt vonzott.

Jeney Attila az Arany Oroszlán Klub és Kulturális Egyesület tagja ott volt a próbákon, együtt dolgozott a december 27-én koronavírusban elhunyt Rolanddal. Attila most egy rövid, de annál érzelmesebb üzenetben búcsúzott el a színésztől:

Hogy ki volt Damu Roland?

Mint sokan mások “a Damu” is Mikus Vili jóvoltából keveredett hozzánk. A színházak nem álltak szóba vele, szinkron lehetőséget nem kapott, végül elvállalt mindenféle kétes munkát, de nem mondott le arról, hogy színész legyen. Valami rendező haverjával összeállítottak egy darabot minden bizonnyal azért, hogy felhívja magára a figyelmet, és egy kis pénzt is keressen.

Egyik sem jött össze

A próbákat követő bemutatón az ilyen-olyan beharangozók ellenére minimális volt az érdeklődés, anyagilag olyannyira teljes volt a csőd, hogy az apró színház rögtön kivonult mögüle.

Roland nem esett kétségbe, folytatta az innentől ingyenes előadásokat a rajta kívül háromszemélyes (Mikus, Tihanyi, Jeney) stábbal, ahol a nézők legfeljebb az ismerősei, haverjai voltak, az adományokból befolyt “bevétel” a nullához konvergált.

Végül ennek is gyorsan vége lett, abbamaradtak az előadások, néhányszor még megjelent a körünkben, majd végleg eltűnt.

Roli 2019 novemberétől nagyjából három hónapig tartózkodott a nálunk. Jó haver volt, jókat beszélgettünk, és miközben felvettük néhány előadását sokat tanultunk tőle. Legyen itt néhány tétova gondolat, némi emlék:

Sajnálom Rolika, hogy ennyit kaptál az élettől, többet érdemeltél volna… Kár, hogy csak ezekig a kopott falakig jutott el a kiáltásod.