Csütörtöktől játsszák a mozik a Magyar Passiót – Interjú Eperjes Károllyal első rendezéséről

Eperjes Károly 68 esztendősen is aktívan focizik, a legutóbbi Fradi-öregfiúkra 6 éves unokája is elkísérte, és a nagyapa nyakában csücsült, amíg a Metropol interjút készített vele: a Kossuth-díjas színművész munkáiról, új filmjéről, benne közel 12 ezer szerzetes elhurcolásáról, annak ’56-ra és máig ható következményeiről.

Nagyon jó társaság!

Még mindig a pályán?

„A Fradi öregfiúkkal, illetve most már a veterán csapattal játszom, ezúttal éppen a Budatéténnyel, és én most csak átjöttem a szomszédból, mert budafoki vagyok.”

Rendszeresen jársz edzésre?

„Igen, hetente csütörtökön és vasárnap – Szokolai, Ebedli, Mucha, Rab Tibi, Szőke Pista, nagyon jó társaság!”

És már az utánpótlás is itt van a nyakadban…

Krisztián fiunk fia 6 éves, igazolt játékos ő is, de aztán, hogy mi lesz belőle, azt majd a JóIsten eldönti. Néha nagyon szeret focizni, néha nem. Most ilyen bászli korszakában van, elbújik.

Miért a Fradi?

„Dózsa-drukkernek indultam, mert gyerekkoromban a haverok mind a Dózsának drukkoltak. Akkoriban a Fradi meg a Dózsa volt nagyon jó. Hegykőn, ahol laktunk, nekünk volt először televíziónk. Nálunk nézték a meccseket a jobboldaliak, a helyi pártházban pedig, aki befért. Otthon, mi gyerekek az asztal alatt hasaltunk, úgy néztük a Tv-t, mert tele volt a szoba. Amikor édesapám – aki pedagógus volt, Isten nyugosztalja – meghallotta, hogy a Dózsának drukkolok, odahívott: Karcsi, gyere csak ide! És sorolta: a pap nagybátyád, a nagyapád, én: mind Fradi-drukkerek vagyunk, különben is becsületes, keresztény, magyar gyerek a Fradinak drukkol! Na, a második félidőben már a Hajrá, Fradit fújtam! Hú, mit kaptam a barátoktól: Szemét áruló!”

Színész a pályán

Mit csinálsz, amikor nem focizol?

„A Pesti Magyar Színházban újítjuk fel a Rómeó és Júliát és a Legyetek jók, ha tudtokot, illetve a Peer Gyntöt még egyszer játsszuk Komáromban és Sopronban, ahol a Szent Ferencre is készülünk. Az osztályommal Kaposváron végre nem online vizsgázunk. És november 4-től megy a mozikban a Magyar Passió.”

Ezt nemcsak rendezted, de játszol is benne. Sokáig kerested, kinek adhatnád át egyik, másik szerepet.

„ Szerettem volna ezt, ha nem is megúszni, de elkerülni, mert rendezni és játszani is, az kétszer 100 százalék, de könnyen előfordulhat, hogy csak kétszer 50 százalék lesz belőle. Nagyon sok remek kollégának felajánlottam, de mindenki azt felelte: ez a tied, Szami. Minden próbálkozásom ellenére, így végül rám maradt mindkét feladat, és igyekeztem mindegyikben 100 százalékosan helytállni. Mondhatom, hogy a többiekkel is így volt, a saját feladatával, mindenki 100 százalékosan odatette magát, és végül 31 nap alatt leforgattuk a filmet, miközben én magam is kétszer voltam covidos.”

A szeretet győzelme

„Milyen hatással volt rád a főszereplő Leopold páter, a ferences szerzetes megformálása, akit nem tudtak megtörni?”

„Egy AVH-s a főszereplő, úgy mondanám, hogy én a központi figurát játszom benne. Óriási erőforrás, megerősített, örömet és békességet adott. A lélek küzdelme, a szeretet győzelme nem hagyja hidegen az embert.”

Magyar és egyetemes

Csak 3 film a sok közül: Eldorádó, Hídember és most a Magyar Passió – ahol a személyes és az egyetemes, a kereszténység és magyar sors egybeér.

„ Jó lenne, ha így lenne! Én is így gondolom. Mind a három helyes magyar identitású film, de nemcsak magyar, hanem egyetemes is. Nagyon örülök, hogy ez a film elkészült. Szívből ajánlom mindenkinek, mert nagyon szép. E mellett igaz történet: majdnem 12 ezer szerzetest likvidáltak egyetlen éjszaka, 1950.június 8-án. Volt, aki külföldre menekült, volt, aki börtönben halt meg, volt, akit beszerveztek, civil pályára ment, mindenféle volt. Erről eddig nem volt szó a történelemkönyvekben. Úgy tudom, eztán lesz.”

Hiányoznak a kórházakból, iskolákból

Ez a Magyar Passió?

„Olyan ez nekünk, mint a lengyeleknek Katyni. Ha kivesznek egy katolikus intelligenciát, 12 ezer embert a társadalomból, az mind a kórházakban, mind az iskolákban, egyetemeken meglátszik. Ez borzasztó dolog. Hiányukat a mai napig érezzük a bőrünkön. Szerintem ’56 is másként történhetett volna, ha nem csak tömegként bolyonganak ott, igazi közösséggé válhattak volna, ha ott lett volna vezetőként az élükön egy jó pap, szerzetes, de hát ők bent ültek a börtönben vagy éppen kiverték őket.”

Szerző: Fodor Erika