kulcsár edina
Több mint három hónapja tartóztatták le Szilágyi Pétert, akit azzal gyanúsítanak, hogy olyan brutális módon bántalmazta az édesapját, hogy a helyszínen életét vesztette. Az özvegy azóta nem kapott hírt a fiáról, pedig minden vágya, hogy legalább csomagot küldhessen neki…
A tragédia óta nem telik el úgy nap Jolika néni életében, hogy ne gondolna férjére, Szilágyi Istvánra és a fiukra, Péterre, aki a gyanú szerint szabályosan agyonverte idős édesapját. Az asszony tisztában van vele, hogy amit a fia tett, az nagyon súlyos büntetést von maga után, de az anyai szíve mégis megbocsájtott egyetlen gyermekének és szeretné biztosan tudni, hogy Péter jól van, és jól viseli magát a börtönben, ahová a hosszú hetekig tartó pszichiátriai kezelése után került.
Joli néni azt is tudja, hogy egyelőre nem találkozhat és levelet sem válthat a fiával, de csomagot küldhetne neki, ha aláírta volna a kapcsolattartói kérelmet, amit éppen fia egyik közeli barátja akadályozott meg.
„A temetés óta színét sem láttam Peti gyerekkori barátjának, aki még előtte hozott egy papírt, ami a kapcsolattartási kérelem volt. Azt kellett volna aláírnom, de ő azt mondta, hogy majd ő lesz a kapcsolattartó és mindent elintéz. Fogalmam sincs, hogy végül mi történt, ahogy azt sem tudom, hogy a fiam kapott-e tisztasági szereket, kávét, vagy éppen cigit a barátjától” – kezdte Joli néni, aki végül tudott beszélni Péter kirendelt ügyvédjével, akinek sikerült őt valamelyest megnyugtatni.
„Kaptam hírt a fiamról! Jól van, sikerült beilleszkednie és a körülményekhez képest jól érzi magát. Kaptam ígéretet arra, hogy újra elküldik nekem azt a kérelmet és ha ez elrendeződik, végre küldhetek be Petinek csomagot. Nem akarom, hogy azt gondolja, elfelejtettem őt! Azt már tudom, hogy a nyomozás végéig nem írhatok neki levelet, nem beszélhetek vele telefonon, és szó sem lehet arról, hogy meglátogassam és ebbe bele is tudok törődni. Nem hagyom el magam, hiszen az életnek mennie kell tovább” – mondta Joli néni, aki reméli, hogy még az életében lesz alkalma belenézni a fia szemébe.
„Türelmesen kivárom, amíg bemehetek hozzá, mert szeretnék a szemébe nézni. Hallanom kell, hogy mit gondol a történtekről most, hogy megkapta a szükséges kezeléseket és képes tiszta fejjel gondolkodni arról, amit tett” – mondta szomorúan az asszony.
Hatalmas átalakítás kezdődött a tragédia helyszínén
Jolika néni úgy döntött, mégsem válik meg a XVII. kerületi házától, így a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai tovább folytatják a kissé romos ingatlan öthonosabbá varázslását. Nemrég linóleum került a betonpadlóra, csütörtökön pedig egy újabb konténer érkezett a házhoz. „Rengeteg felesleges holmi halmozódott fel itt az évek során, amikhez sokáig ragaszkodtam. De már beláttam, hogy jobb, ha van hely a házban és mindegyiktől megváltam” – mesélte az özvegyasszony.