tóth gabi
Az ország kertésze különleges és izgalmas életutat tudhat maga mögött, utolsó éveiben pedig megbékélt az elmúlás gondolatával.
Egy hónappal a 101. születésnapja előtt vasárnap este elhunyt Bálint György. Az ország kertészének halálhírét a Facebookon közölte a családja, rengetegen gyászolják őt.
Háromévesen kísérte el először az édesapját egy gabonamezőre, és az ott látott mozdulatok örökre meghatározták az életét. A szüleivel rendkívül szoros volt a kapcsolata, de kettejük közül is az édesapjával találta meg leginkább a közös hangot – a hasonló érdeklődésnek köszönhetően.
„Én olyan szerencsés gyerekkort éltem meg, hogy négy anyám volt. Az édesanyám, a két nővérem, akik több, mint tíz évvel idősebbek voltak nálam, és a családunk házvezetőnője, aki harmincöt évig volt velünk” – mondta el 2016-ban Joshi Bharatnak.
Bálint György 1941-ben kertészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián, a háború azonban őt sem kímélte. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan először a mauthauseni, majd a gunskircheni koncentrációs táborba került. Utóbbiból két barátjával szökött meg, éppen egy nappal a tábor felszabadulása előtt.
Első feleségével közvetlenül a háború után házasodtak össze, egy évvel az esküvő után meg is született a fiuk, a ma 73 éves János. Nem tudtak azonban együtt élni, túlságosan különbözően látták a világot. Válása után egy elvált asszonnyal, Edittel esett szerelembe, akivel 35 éven át éltek boldogságban.
23 évvel ezelőtt összetalálkozott a harmadik, utolsó feleségével, a nála 27 évvel fiatalabb Antóniával, akivel megismerhette, hogy a szerelem valójában kortalan. Második felesége ekkor már súlyos betegségben szenvedett, Antónia azonban átsegítette Bálint Györgyöt ezen a nehéz időszakon.
Antónia akkor már harminc éve gondozta a kertészmérnök könyveit. Véletlenül összefutottak egy mezőgazdasági kiállításon, ahol hosszasan elbeszélgettek, majd az újabb találkozások során egyre közelebb kerültek egymáshoz.
„Edit még élt, és Antónia hősiesen viselte ezt a számára cseppet sem kellemes helyzetet. Gyakran ő készített ételeket Editnek, megvárt a kórház kapujában. Neki, egyedül és kizárólag neki köszönhetem, hogy lelki összeroppanás nélkül átvészeltem a nehéz éveket. Antónia akkor már 17 éve egyedül nevelte a két fiát, Gábort és Pétert, akikből rendes, becsületes ifjakat faragott” – írta a könyvében.
Élete utolsó éveiben sem tétlenkedett: saját maga kezelte a közel félmillió rajongót számoló Facebook-oldalát, ahol rendszeresen megosztotta a kertápolással, mezőgazdasággal kapcsolatos cikkeit.
A haláltól nem félt, az élet részének tekintette. Élete végéig tevékenyen élte a mindennapjait, egyetemistáknak tartott előadást, sokat kertészkedett. Három évvel ezelőtt a Ripost interjújában elárulta, hogy élete alkonyán leginkább már az elmúlás gondolata foglalkoztatja.
„Az elmúlás gondolata érdekel leginkább. Tényleg kevesen érik meg ezt a szép kort. Azt hiszem, teljesítettem, amit rám szabott az élet, és véghez vittem mindent, amit elvártak tőlem. Elfogadom, ami következik, és nem tiltakozom ellene, már felkészültem a halálra” - mondta el a Ripost-nak.