
"Könnyekkel a szememben néztem, ahogy a vőlegényem széttépi az esküvői meghívóinkat egy leánybúcsús csók után"
A menyasszony hazaköltözött az édesanyjához, de a vőlegény nem hagyta annyiban a dolgot.
Egy nő mesélt arról az esetről, amikor a kontrolláló vőlegénye darabokra tépte az esküvői meghívójukat, miután a lánybúcsúról olyan képeket látott, amiket elfogadhatatlannak tartott.

A 26 éves nő öt évig volt együtt 28 éves vőlegényével. A kapcsolat akkor omlott össze, amikor a férfi meglátta a lánybúcsún készült képet, amin a nő szájon puszil egy másik férfit. Nem voltak mindig tökéletes páros, de a nőt mégis lesújtotta, amikor a férfi azt mondta, mindennek vége.
A nő nem hitte, hogy ez akkora probléma lesz, szerinte csak egy játékos, merész pillanat volt. A férfi viszont tiszteletlenségnek tartotta, amit látott.
Kapcsolatuk kezdetben álomszerű volt. A nő egy rossz kapcsolatból jött ki, a férfi pedig figyelmes és nagylelkű volt vele. Az első randira hatalmas virágcsokorral és parfümmel érkezett. Fél év múlva el is jegyezték egymást.
De miután a nő igent mondott, minden megváltozott. A férfi nem kedvelte a barátait, és állandóan panaszkodott, ha csajos programokra akart menni. A nő emiatt egyre többször mondta le a saját terveit, hogy inkább otthon maradjon vele - írja a The Sun.
Eleinte még voltak romantikus pillanatok: vacsorát főzött, rózsaszirmokkal és gyertyákkal töltötte meg a fürdőt. Aztán a férfi drogozni kezdett, és zavaros alakok jártak a lakásukhoz. A nő már túl mélyen benne volt a kapcsolatban, hogy egyszerűen kilépjen, csapdában érezte magát.
A lánybúcsún a barátnői egyhangúlag azt mondták neki, szerintük a férfi irányítja és manipulálja. Közben a férfi folyamatosan hívogatta és azt követelte, menjen haza.
A nő végül kikapcsolta a telefonját, és a legközelebbi sráccal smárolt. A barátnője lefotózta őket, és kiposztolta a képeket, hogy végre véget vessen a kapcsolatnak.
Ezután a nő visszaköltözött az anyjához. A férfi azóta is hívogatja, de nem szeretetből, csak szexuális kapcsolatot akar. Azt mondja, még van esélyük, ha „nem sietik el a dolgokat”.






