Hot Men Dance: kiváltság nőknek táncolni

A Hot Men Dance tagok helyesek, izmosak, jól táncolnak, sőt van köztük olyan, aki énekel vagy akrobatikázik is. Tímár Péter, alias Pietro Jackson, a csapat megálmodója és vezetője hozzáteszi, hogy szeretnék megcáfolni azt a sztereotípiát, hogy aki jól néz ki, csak beképzelt vagy rossz arc lehet. 

Pietro Jackson: „Évekig izgultam a fellépések előtt”

Péter hobbiból kezdett el táncolni, ami idővel olyan szintre fejlődött, hogy kétszeres manstripsolo Európa-bajnok és világbajnok lett.   

– Három mérnöki diplomát szereztem, az egyiket Dániában – meséli. – Ahhoz, hogy finanszírozni tudjam a tanulmányaimat, dolgoznom kellett. Modellkedtem, érdekelt a tánc, innen jött ez az ötlet, amit akkor még férfi go-gonak hívtak, később bővült ki show-szerű táncra. Akkoriban ez még nagyon új dolog volt Magyarországon. Az első években rettentően izgultam. Ha szerepelni kellett emberek előtt, bármi is legyen az, iszonyú lámpalázam volt. Az egyetemen is szétidegeskedtem magam minden vizsgán. Sokkal többet készültem, mint bárki, nehogy kellemetlen helyzetbe kerüljek. Ugyanezzel a módszerrel mentem a színpadra is. Az első 8 perces programomra legalább 3 hónapig gyakoroltam. Amikor megérkeztem a helyszínre, és rájöttem, hogy több százan vannak a közönségben, le akartam fújni az egészet. Mondtam a tulajnak, hogy inkább kifizetem a szervezési díjat, csak ne kelljen fellépnem. Nem engedte, rábeszélt, hogy menjek ki a színpadra. Nem mondom, hogy életem legjobb élménye volt, de maradandó emlék maradt. Évekkel később találtam ki, hogy keresek magam mellé még srácokat. A sokszereplős, revüszínházas formációm tíz éve született, bár sok mindenben változtunk azóta is. Tizenketten vagyunk. Nekem ez tölti ki az életemet, hiszen rengeteg teendő van a háttérben, szervezés, jelmeztervezés, koreográfia. A többieknek van civil munkája, van köztünk egyetemista, világbajnok sakkozó, futár, latin táncos, web designer, üzletkötő, magánkórházi dolgozó. 

Az édesanyja sosem látta fellépni

Büszke rá, hogy áprilisban nyitják meg Budapesten Európa legnagyobb és leglátványosabb revüszínházát, ahol 280 főt tudnak majd fogadni.

– Van produkció tartalma az előadásunknak, de van olyan erotikus része is, amire nem nyitott mindenki – avat be minket. – Sokaknak egyáltalán nem hiányzik ez, édesanyám is ilyen, vele inkább operába, színházba szoktam járni. Ő igazgatónő egy általános iskolában, ahol egyébként mintadiákként tanultam. Egész idáig nagy ívben elkerültük a szülővárosom környékét, mert senkit nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni. Idén tavasszal megyünk először egy közeli kis faluba. Többszörös teltházzal várnak minket, 800 jegyet adtunk el, ami számomra is hihetetlen. Anyukám megkérdezte, hogy eljöjjön-e életében először megnézni, hisz ott lesz a tanári kar is, de egyetértünk abban, hogy jobb, ha nem lát a színpadon. Néha elmondok egy-két sztorit, de nem ez a fő téma a családi asztalnál, kivéve, ha keresztanyukám is ott van, mert ő követi az interneten, hogy miket csinálok. Egyébként van a csapatban több olyan srác is, akinek az édesanyja büszkén nézi végig a műsort. Előfordulnak olyan esetek is, amikor a férfiak küldik el az asszonyt a show-ra. Tavalyról az egyik kedvenc történetem az volt, amikor egy székesfehérvári srác előre engedélyt kért, hogy az előadáson megkérje a párja kezét. Olyan jó volt a sztorijuk, hogy végül belementem. Beöltöztettük a fiatalembert tűzoltónak és mutattam neki pár lépést. Látni kellett volna azt az arcot, amikor a párja meglátta őt besétálni a színpadra, talpig egyenruhában. Olyan ügyesen nyomott egy-két figurát, simán bevennénk a csapatba. Utána felvitte a lányt a színpadra, letérdelt és megkérte a kezét. Óriási őrjöngés volt a teremben, nagyon cuki volt a páros.

Hot Men Dance fellépések: „Van, aki a nagymamájával érkezik”

Tizennyolc éves kor felett mindenféle korosztály megfordul náluk, 92 éves volt a legidősebb vendégük.

– Minden előadáson van 70, 80 pluszos hölgy – meséli. – Iszonyú aranyosak, nagyon szeretjük őket. Igazán őszinte a mosolyuk, értik a viccet, a humort. Néha van, aki eltakarja a kis szemét, de ha ilyet látok, valahogy feloldom a feszültséget. De akad köztük olyan is, aki mintha egész életében erre várt volna, hogy ilyet lásson és kisétál magától a színpadra. Azt gondolná az ember, hogy ha 250 nő egy helyen van, szétszedik egymást. De ezzel szemben olyanok, mint egy nagy drukker csapat, összehaverkodnak egymással, közösen szurkolnak, és mondják: „gyerünk, nyomjad Józsi!”. A 20 éves lány, a 70 éves nagymamával együtt kiabál, őrjöng. Ez az egyik legnagyobb varázsa. Jó látni, amikor van olyan lány, aki az anyukájával, sőt néha a nagymamájával együtt érkezik. Csak pozitív visszajelzéseket kapunk, teljesen el tudják engedni magukat, elszabadulnak az otthoni gondoktól. Két és fél órán keresztül nem gondolnak semmi másra, utána pedig hetekig erről beszélnek. Őszintén szólva, sose gondoltam, hogy egy revü show képes ekkora áhítatot kiváltani, de persze nagyon örülök neki. Az elejétől kezdve hálásak, amiért végre van egy szórakozási lehetőség, ami csak nekik és róluk szól. Néha előfordul, hogy beesik egy-egy férfi is, de jobban fel tudnak szabadulni, ha csak nők vannak ott. Mi is nagyon hálásak vagyunk nekik, amiért ennyire lelkesen jönnek. Kiváltság, hogy mindig ilyen szuper közönségünk van. Nekem ez régen is álom meló volt, és most is a világ legjobb munkájának tartom… 

Szöveg: Szabó Csilla - Fanny magazin