Ez a legfőbb ijesztő jele annak, hogy a szerelem kapcsolatfüggőségbe fordult

Szerelmes vagy, és legszívesebben egy percre sem válnál el a kedvesedtől? Ez szép dolog, és egy bizonyos fokig természetes is – de egy szint fölött már egészségtelen. Vajon pontosan honnan is?

A kapcsolatfüggők úgy érzik, szinte élni sem tudnának a kedvesük nélkül, egyszerűen szükségük van rá. Épp ezért gyakran nem tudják kifejezni a kapcsolatban az igényeiket, nem tudnak a sarkukra állni, mert csak az mozgatja őket, hogy nehogy elköltözzön a másik.

Vagyis a kérdés inkább az, hogy elengedhetetlenül szükséged van-e a párod társaságára, vagy egyszerűen csak kellemesen érzed magad vele, ezért választod a közös programokat? Ha vannak más, önálló programjaid is, ha fenntartod a barátságaidat, és ki tudod mondani, mire van szükség, és mit nem tolerálsz, akkor valószínűleg csak az első idők rózsaszín ködében élsz. Amíg van elegendő szabad, saját tered, és nem fojtogatod sem a másikat, sem pedig magadat a kapcsolatban, addig valószínűleg nincs szó kapcsolatfüggőségről.

Ez utóbbiban ugyanis nem marad privát tér: csak a „mi”, az „együtt” és a „közös” létezik, az életterületek és a két ember egybeolvad – ez pedig valamelyiküknek hamarosan teherré válik. Az egészséges kapcsolat mércéje nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem az, hogy a partnerek megengedik-e a másiknak, hogy önmaga maradjon, és a kapcsolaton kívül is élje az életét, például a barátokkal vagy a munkában.