"Napokig nem jött ki hang a torkomon" - egy megcsalt nő súlyos története

Anna 36 éves. Csinos, jó humorú, mosolygós és két munkahelyen is helytáll. Csak éppen a tekintete szomorú. És a történetéből az is kiderül, hogy miért. Nevét, és párja nevét is megváltoztattuk.

Első látásra egymásba szerettünk

"Tudom, óriási közhely ez a mondat, de mi tényleg első látásra egymásba szerettünk Robival. Éppen a beiratkozásnál álltunk sorba az egyetemen, mindketten elsősök voltunk, azt sem tudtuk még, hogy hol is vagyunk, és mögöttem állt.

Lassan haladt a sor, mi néhányan beszélgetni kezdtünk, aztán vele folytattuk a beiratkozás után is egy kávé mellett, másnap egy újabb kávé mellett, aztán a következő napokon moziban, buliban, padon a ház előtt, és néhány héttel később már együtt éltünk. Mindkettőnknek ez volt az első alkalom."

Kicsi volt a hely, de nekünk éppen elég

"Egy garzont béreltünk ki, ennyire volt csak pénzünk, de hiába volt szűkös a hely, nálunk nem jöttek elő gondok és együttélési viták, éppen elég volt a tér, mert úgyis mindig egymás nyakában lógtunk. Még utólag sem gondolom, hogy másképp kellett volna, nem itt rontottuk el, tényleg jól megvoltunk. Mi lettünk a mintapár, imádott minket a másik családja, mondom, kicsit szinte szirupos is az egész, annyira egyenes út vezetett a lánykérésig is."

Persze, hogy rögtön igent mondtam

"A szülinapomon kérte meg a kezem. Nem lepődtem meg, mert addigra már 4 éve együtt éltünk és sokat beszélgettünk a jövőről, de végtelenül boldog voltam, persze, hogy igent mondtam egyből. Az esküvő nem volt egy világraszóló lagzi, csak a család és a közeli barátok, nem is kapkodtuk el a lánykéréshez képest: 26 évesek voltunk, amikor papíron is egy párrá váltunk."

De a szép kezdethez képest minden megváltozott... folytatjuk a történetet: LAPOZZ!

Eleinte minden flottul ment

"Hitelből és családi segítségből venni tudtunk magunknak egy kétszobás lakást, úgy terveztük, hogy ez jó lesz kiindulópontnak, amikor majd megérkezik az első gyerek. Minden flottul ment, szinte soha nem is veszekedtünk, félszavakból is megértettük egymást, sőt még az ágyban is remekül megvoltunk.

Persze már nem remegett a gyomrunk a másik közelségétől, de egyértelmű szeretetben éltünk, és mindig sokat beszélgettünk. Nem hittem, hogy ekkora fordulatot fog venni majd az életem."

Elsápadt, mikor megtudta, hogy terhes vagyok

"Csaknem 30 éves voltam, amikor teherbe estem. Nem készültünk rá különösebben, bár akkor már nem is védekeztünk. Úgy gondoltuk, hogy majd összejön, ha a sors úgy akarja, szóval nem görcsöltünk. Emlékszem, egy csokor lufival vártam, amikor hazajött, és az aljára volt kötve egy papírból kivágott kis gólya, amit én rajzoltam. Így mondtam el neki, hogy babánk lesz, ő pedig a várt reakció helyett elsápadt, leült, és elkezdett mismásolni, hogy talán nem pont ez a megfelelő idő. Azt mondta, nagy a hajtás az új munkahelyén, nem érzi stabilnak a bevételt, felelőtlenség lenne ebbe most belevágni.

Napokon át beszéltünk róla, végül meggyőzött, hogy inkább várjunk még, én pedig beadtam a derekam, és elmentem abortuszra. Mindig mindenhová együtt jártunk. Oda viszont nem jött el velem. Valami megtört közöttünk."

A rémálom sajnos még csak ezután kezdődött Anna életében... LAPOZZ!

Úgy tettünk, mintha minden rendben lenne

"Folytattuk tovább az életünket, látszólag minden rendben volt, belül viszont tudtam, hogy valami  már nem stimmel. És nem mertem leülni átbeszélni az egészet. Itt követtem el a legnagyobb hibát. Hagytam, hogy a fejünket a homokba dugjuk, és úgy tegyünk, mintha szuper lenne az élet. A korábbiakhoz képest mindössze annyi változott, hogy Robi egyre többet dolgozott, én pedig észrevettem, hogy már nem bánom annyira, ha kicsit később jön haza. Mégis mindig örültem neki, amikor megérkezett, tele voltunk tervekkel, és a kibeszéletlen abortusz ellenére nagyon erős szövetség volt közöttünk. Amolyan tűzön-vízen át. Legalábbis azt hittem."

A barátnőm hívott fel, hogy mit látott

"Egyik este a barátnőmmel beszélgettem telefonon, a barátnőm hangja zaklatott volt, azt hittem, valami baj történt vele. Nehezen ugyan, de kibökte, hogy nem vele van a baj, hanem talán nálam. Néhány perccel korábban ugyanis látta a férjemet egy kapualjban, ahol összebújt egy nővel. Nem volt benne teljesen biztos, hogy tényleg Robi volt-e, de a leírás és a ruha alapján is stimmelt. Hirtelen nem is tudtam, mit tegyek. De aztán nem bírtam magamban tartani a dolgot, nem kerteltem, hanem egyenesen rákérdeztem, amikor Robi később hazaérkezett."

Bevallotta, hogy viszonya van

"Robi szerencsére egyenes volt és nem beszélt mellé. Beismerte, hogy őt látta a barátnőm. Azt mondta, hogy egy kolléganőjével kicsit flörtölni kezdtek az utóbbi időben, és eljutottak ugyan a csókolózásig néhány nappal korábban, de semmi több nem történt, és esze ágában sincs otthagyni engem.

Könnyek között kért bocsánatot, a tenyerén hordozott heteken át, én pedig szép lassan újra elkezdtem megbízni benne, és azt mondtam magamnak, hogy ilyen bárkivel megeshet, ennyi botlás belefér, főleg ilyen hosszú közös évek alatt. Most már tudom, mennyire naiv voltam."

Egy csapásra dőlt végül össze Anna élete. LAPOZZ!

Soha nem hittem volna, hogy ilyen a valóságban is létezik

"1-2 évig rendben mentek közöttünk a dolgok. Visszaállt a béke, megint beszélni kezdtünk a gyerekről, de egyelőre csak jövő időben. Sokat dolgoztunk mindketten, kicsit ritkultak a közös programok és a közös idő is emiatt, ráadásul Robinak a munkája miatt többször vidékre vagy külföldre is utaznia kellett, de nem okozott közöttünk gondot ez, jól éltünk. Egészen addig, amíg nem kaptam egy furcsa üzenetet egy Erika nevű nőtől Facebookon.

Egyáltalán nem is értettem, ki ő, és mik ezek a sorok. Aztán hirtelen leesett, hogy Robi véletlenül elfelejtett kilépni a saját fiókjából, nekem pedig a gép automatikusan azt nyitotta meg így az enyém helyett. Mint egy eszelős, úgy olvastam végig a levelezésüket, de annyira hosszú volt, hogy elfogyott az erőm, és már csak ültem és próbáltam felfogni valahogyan az egészet."

Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon

"A férjem olyan történetet mesélt el, hogy úgy éreztem magam, mint valami bizarr filmben. Mire megérkezett, már majdnem egy teljes üveg bort megittam, pedig szinte soha nem szoktam alkoholt fogyasztani. Úgyhogy a fejembe is szállt, és magam is meglepődtem, mennyire gátlástalanul és egyenesen kérdezek bele mindenbe. Nem volt kibúvó. Ki is borult az egész bili. Kiderült, hogy ez a nő ugyanaz a nő, akivel évekkel ezelőtt a barátnőm meglátta őt. Kiderült, hogy már időtlen idők óta tart a viszonyuk. Sőt kiderült, hogy ez nem csak viszony, hanem szerelem, és hogy szó sem volt a vidéki utak feléről. Olyankor nála volt.

De nem csak azért, mert annyira szeretik egymást, hanem mert évekkel ezelőtt egy közös gyerekük is született. Nagyjából akkor, amikor engem az abortuszra beszélt rá. Ez volt az a pont, amikor befejeztem a kérdéseket. Próbáltam megszólalni, de egyszerűen nem ment. Néma csöndben összepakoltam a cuccai egy részét, már nem is nagyon hallottam, miket mond, olyan volt, mintha egy búra alatt lennék."

Napokig nem tudtam enni és beszélni

"Napokon át úgy közlekedtem a lakásban, mint egy kísértet. Az utcára ki sem bírtam lépni. Szó szerint egyetlen falat nem ment le a torkomon és egyetlen szó sem jött ki a számon. Sírni sem tudtam. És bár visszamentem dolgozni 1 héttel később, tettem a dolgom és teljesítettem a kötelességeim, mégsem voltam képes szinte semmilyen érzésre.

Sokkot kaptam aznap este, és ez hetekre lebénított. Rengeteg munka és akarat kellett ahhoz, hogy egyáltalán magamhoz térjek bármennyire is ebből. Most már több, mint három éve, hogy átéltem azt az estét. Iszonyú sokat segített a családom és a barátaim. Voltak időszakok, amikor a hajamnál fogva húztak ki a depresszióból. Pszichológushoz is jártam, elköltöztem, új munkahelyem van, beiratkoztam egy főzőiskolába, mert mindig vágytam rá, hogy profibb legyek benne. Idén pedig már elmerészkedtem nyaralni is egyedül. Férfival azóta nem volt dolgom, még nem tudom elképelni, hogy tényleg meg tudnék bízni újra valakiben. De tervezem, hogy ebben is erőt veszek magamon. És nagyon bízom benne, hogy talán sikerrel járhatok majd én is."