kulcsár edina
Nem újkeletû a probléma, mégis újra és újra fellobbannak a viták: vajon egészséges-e, ha a párok anyának és apának szólítják egymást. Lássunk néhány érvet mindkét oldalról!
Annyi bizonyos, hogy ha felbukkan a téma valahol, kiderül, hogy a nők többsége teljesen természetesnek veszi, hogy a férjét a gyerek születésétől apának szólítsa, ahogyan ő is az „anya” megnevezést várja el.
Ezzel ellentétben a férfiak nagy része ki nem állhatja a megszólítást – és egyáltalán nem azért, mert nem szeretnek apák lenni.
„Már a terhességem elején apának kezdtem szólítani a férjem, de nem tetszett neki: néha szólt, hogy mások előtt szólítsam csak Ferinek. Ha szólok neki, hogy apa, a füle botját se mozdítja – de ha a nevén szólítom, azt meghallja. Nem értem, miért zavarja ez ennyire.”
„Mi a férjemmel csak a kicsi előtt szólítjuk egymást anyának és apának, hogy a gyerek megtanulja.”
„Nálunk is megragadt, hogy így szólítjuk egymást, bár néha kiakadok, amikor anyának nevez, és szólok neki, hogy van nevem is. Meg egyébként is, nő is vagyok, nem csak anya.”
„Nekem „apa” a saját édesapám, ha így szólítanám a férjem, apu arca villanna be. Ami például az ágyban nem lenne túl szerencsés.”
„Szüleim és nagyszüleim is így szólították egymást, nincs ezzel semmi baj. Szerintem ez az összetartozás jele.”
„Én megkértem a feleségem, hogy ne vezessük ezt be. Olyan, mintha azt mondaná, hogy ezzel megszűntem férfinak lenni. Kiráz a hideg, ha más pároktól hallom.”
„Szerintem borzasztóan lealacsonyító szokás, anyóséknál így megy otthon. Feleségem is utálja szerencsére, és nem jutott eszébe egyszer se apának szólítani.”
„Mi már a gyerekek születése előtt is így hívtuk egymást a férjemmel. Szerintem ez nagyon szép szokás, így jelezzük egymás felé, hogy mással nem tudnánk családot elképzelni.”
„Miért, az jobb, amikor a gyerek a keresztnevükön szólítja a szülőket? Ha nem hívnánk így egymást, soha nem tanulná meg.”
Ha a feleségem apának kezdene szólítani, nagyon kiakadnék. Neki is van apja, ahogy nekem is anyám, felesleges majomkodás így szólítani egymást. Mondjuk mi nyuszikámozni se szoktunk.
„Nálunk úgy volt, hogy amikor megszülettek a gyerekek, előttük apának és anyának hívtuk egymást. Aztán ez megmaradt akkor is, amikor a gyerekek már tudták, ki kicsoda.”